Vajon mi van most azokkal a gyerekekkel, akiknek fotóiban Kaleta Gábor örömét lelte?

Kaleta Gábor észrevétlenül kivonult a reflektorfényből és elbújva éli mindennapjait. Milyen jó lenne azt gondolni, hogy ugyanígy visszavonulhattak azok a gyerekek is, akikről azok a képek és videók készültek, amiben ő örömét lelte.

Naivitás feltételezni, hogy egy ilyen jól prosperáló gazdasági gépezetből ők valaha is szabadulnának. Sokan több szemszögből közelítették már meg a problémát, nézzük meg azt kijelentést, amit Fehér Csaba az ügyben szerepet vállaló védőügyvéd tett:

"az a helyzet, hogy itt nem abúzusról van szó. A gyermekpornográfia, bár bűncselekménynek van nyilvánítva, de ahogy a bíró is mondta, egy csoportos garázdasággal egysúlyú bűncselekmény."

Magyarország a világon valahol középtájon helyezkedik el, ami a pedofílíával, vagy kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűnelkövetőkkel szemben kiszabható büntetéseket illeti. Statisztikai szempontból az első fokon egy év (két év hat hónapra) felfüggesztett szabadságvesztés és 540 ezer forintnyi pénzbüntetés közepesen súlyos büntetésnek számít a világon. Abba még inkább szörnyű belegondolni, hogy feltételezhetően a Magyarországon történő ilyen bűncselekmények mintegy 5-7 százaléka kerül a bűnüldözés látókörébe és ezeknek az ügyeknek is mindösszesen 1 százaléka jut el a tényleges ítélethirdetésig. De erről legalább van statisztikai adat. Arról nincs, hogy mi történik azzal a gyermekkel, aki átesik egy ilyen megpróbáltatáson.

Számos tanulmány van azonban arról, hogy a lelki sebeket egy életen át magukon hordozzák. Mi van velük? Mit csinálnak? Ki segíti őket a felépülésben és egy normális élet kialakításában? Lesz nekik valaha párkapcsolatuk, ahol vigaszra találnak, tudnak majd bízni bárkiben, aki megszólítja őket? Milyen jövőképe lehet egy abuzált gyereknek a későbbiekben? Arról sem találni információt, hogy valaki visszafejti-e a szálakat és megkeresik-e ezeket a gyerekeket, kiszabadítja-e őket valaki a beteg helyzetből? 

Azt tudta a kedves olvasó, hogy a pedofíliát azért nem minősítik a pszichológusok betegségnek, mert akkor erre hivatkozva az ilyen beállítottsággal rendelkező egyedek még egyszerűbben bújnának ki a felelősségre vonás alól?

A saját magunk alkotta pc társadalom miatt egy olyan baljós és sötét kor felé sodródunk, ami megjósolhatatlan következményekkel járhat. Az elég nagy médiavisszhangban megoszlanak a vélemények a büntetési tételekről, vagy módokról. Szóba kerül a halálbüntetés, a kémiai kasztrálás, vagy radikálisabb igazságszolgáltatások. Ha másra nem, talán arra jó lesz ez az ügy, hogy ha minimálisan is, de valami megváltozzon.