Kéri László: A "magyar férfiember" megint kénytelen lesz Brüsszelbe menni, hogy legyen miből finanszírozni az "archetípus barátai" gazdagodását
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri
Zsúrpubi: Erősen indul ez a hét is. Úgy tűnik, rendkívüli ülésen szavazza meg a parlament, hogy ne lehessen jogállamisági feltételekhez kötni a rendkívüli uniós hitelt.
Kéri László: Ki merem előre jelenteni, hogy mindez nem más, mint ugyanolyan színjáték, mint amilyen például a konzultációs kérdőív, vagy egyéb, gyakran használatos propagandafogások. Vegyük azért egy pillanatra komolyan az ügyet, hiszen látszólag valóban mindannyiónk jövőjéről lenne szó! Egy hét múlva, július 18-án összeülnek Brüsszelben megtárgyalni a következő időszak költségvetését és ennek keretében azt a rendkívüli hitelkeretet is, amely a vírusválság okozta gazdasági károk elhárítását szolgálná. Már hetek óta megszokhattuk, hogy Orbán Viktor az első pillanattól ellenezte a közös hitelfelvételnek még a gondolatát is, itt most nincs elegendő terünk annak elemzésére, hogy miért. Végül mégis elfogadná, de azt szeretné, hogy a hiteleket az általa előre lefektetett szabályok jegyében lehessen majd felvenni és felhasználni. Ezért az ő hétvégi tárgyalási pozíciójának a megerősítéséhez lenne szükség arra a parlamenti határozatra, amelynek szövegét Kövér László, Kocsis Máté és Simicskó István együttesen terjesztették be csütörtökön délután. A benyújtott javaslat szövege, valamint az indoklása a parlament honlapján elolvasható.
ZSPB.: Akkor nézzük, mi ezzel a gond!
K.L.: Végigvehetnénk akár mondatról mondatra is és lenne is mit vitatni rajta, de kezdjük először az egész akció funkciójának áttekintésével. Szóval, a parlament három meghatározó személyisége úgy érezte, hogy ebben a sorsdöntő történelmi pillanatban nem hagyhatják magára Orbán Viktort, és ha már nem lehetnek mellette ott Brüsszelben kellő erőt jelentő lelki és politikai támaszként, akkor legalább adnának neki valamiféle útravalót, tárgyalási sorvezetőt.
Merthogy Orbán Viktor mindig is arról volt híres, hogy minden fontos döntésében meghajtja a fejét a parlament akarata előtt, s csak az álnok nyugati ellenfelei meg a mindenütt meghúzódó Soros-ügynökök szokták azzal vádolni, mintha ő semmibe venné a többség demokratikus akaratát. Lám, most is kikéri előre a parlament véleményét, bizonyosan késhegyre menő vita lesz majd arról, hogy a Kövérék javasolta szövegbe bekerüljön-e még egy kötőszó, esetleg valami önérzetes kioktatás, hogyan is illik magyar emberrel szemben érvelni, tárgyalni stb.
Nagy tétekben le lehetne fogadni, hogy ezt a javaslatot zeneszóval elfogadják, lesz majd egy-két tüzes beszéd, amely még további lovakat adhatna a kormányfő alá, már amennyiben erre neki szüksége lenne még. Egyszóval, ennek a demokratikus színjátéknak egyetlen értelme az a fajta propagandafogás, miszerint ő a brüsszeli huzavonák során a népakarat egyszerű képviselőjeként csak ahhoz ragaszkodik, amit neki az ő népe előre és szigorúan előírt. Méghogy nincsen Magyarországon jogállam? Méghogy megsértenék a demokratikus alapértékeket? Méghogy hetes cikkely, Sargentini-jelentés és társai? Mutassanak neki még egy olyan uniós országot, amely hozzá hasonló alázattal kéri ki előre népe választott képviselőinek rá kötelező véleményét! Szégyelljék el magukat, mielőtt még kritizálni mernének!
ZSPB.: Ez a formai része, de mi van a tartalmával?
K.L.: Tartalmilag nem szól ez a határozati javaslat másról, mint amit Orbán állandóan hajtogatni szokott. Öt, konkrét követelmény elfogadásához kötné a határozat a magyar beleegyezést, és ezek külön-külön is olyan jellegűek, mint amilyeneket Orbán beszédírói már hosszabb ideje a főnökük szájába szoktak adni. Igaz, ezeknek a lényegét nagy valószínűséggel ő szokta előre megfogalmazni. A szokásos igények aktualizálásából állnak, ezért az ötből most csak hármat emelnék ki.
- Hagyják már végre békén az ún. „hetes cikkely” alkalmazásának fenyegetésével, amely már jóideje Orbán és a lengyel kormány feje fölött lebegtetett uniós eljárás, s amelynek komolyan vételével valóban sarokba lehetne szorítani mind a két kormányt. Ha másként nem, akkor úgy, hogy a jövőben megfoszthatnák őket a közös döntésekben történő részvétel lehetőségétől. Ez pedig mindenképpen páratlanul nagy politikai és presztízsveszteség lenne.
- A megítélendő pénzekből ne lehessen semmiféle formában civil szervezeteket finanszírozni - ez a másik mániája, amit itthon már évek óta sikerrel meg is valósított; nem is sorolnám az ide illő szomorú példák sorát. Most viszont azt szeretné, hogy az ő mércéjéből összeurópai szabály legyen. S egészen biztosan akad majd jó néhány kollégája, akiknek nagyon is tetszene a maga országában is e törekvés legalizálása. A civilek ugyanis ebben a felfogásban a végrehajtó hatalom veszélyes kerékkötői, akik miatt a hatalom állandóan magyarázkodni kényszerül.
- A legérdekesebb pedig az a tiltakozás, miszerint a pénzek odaítélését „szabadítsák meg az ideológiai és politikai kritériumoktól”, amin persze azt értik az előterjesztők, hogy a jövőben ne abajgassák őket a jogállamiság állandósuló megsértésének vádjaival. Magyarán, adjatok pénzt, de abba ne szóljatok bele, hogy mi otthon fütyülünk arra az Alapszerződésre, aminek jegyében annak idején önként csatlakoztunk az Unió közösségéhez.
Ez utóbbi megértéséhez egyébiránt a héten Orbán több megnyilvánulása is hozzásegítheti az érdeklődőket. Előző napon, csütörtökön a szerb és a szlovén kollégájával megtartott online beszélgetésben újból elmondta, hogy Európa leszálló ágban van és jobb lenne, ha a Nyugat nem akarná nekünk előírni, hogyan oldjuk meg a magunk válságait. Ugyanezen a napon azt is megtudhattuk tőle - egy könyvbemutató kapcsán -, hogy „a magyar férfiember archetípusa az a vidéki gazda, akinek a maga által birtokolt területéért van felelőssége, neki dolga az ottani rend megteremtése”. Szép is ez a gondolat, csak nehéz vele mit kezdeni egy olyan világban, ahol ennyire összekapcsolódnak a gondok, a lehetőségek, a megoldások útjai. És a magyar férfiember a következő héten már megint kénytelen lesz Brüsszelbe menni, hogy legyen majd honnét és miből finanszíroznia a többi archetípus-barátja gazdagodását.