Egyszerűen cigány - Bogdán Lászlóra emlékezünk

A napokban fogalmazódott meg bennünk, hogy indítsunk egy cigánysággal kapcsolatos cikksorozatot, végigjárva történelmi útjukat itt Magyarországon, integráció/szegregáció, megélhetési bűnözés,  követendő példák és személyes érintettség kapcsán. A témaválasztás önmagában nem egyszerű vállalás, hiszen sokakat bánt, sokaknak borzolja a kedélyeit és még többen fordítják el a fejüket már csak a szalagcímek olvasásakor. Egyfajta kollektív szégyenérzettel párosult harag övezi a téma feldolgozására tett bármilyen próbálkozást. Arra azonban nem gondoltunk, hogy ennyire tragikus és megmagyarázhatatlan apropója lesz a „sorozat” első részének nyilvánossá tételének.

Meghalt Bogdán László, aki egymaga többet tett a magyar cigányságért, mint az írásos magyarországi történelmük során talán senki más. Igen, merem ezt a szót használni: CIGÁNY. Mert mielőtt felruházták ezt a szót pejoratív tartalommal, csupán egy népcsoportot jelentett, ami nem volt egyenlő bűnnel, mocsokkal és ostobasággal. Jelentett viszont szerteágazó kulturális sokszínűséget zenében, táncban és irodalomban is.

Bogdán László úgy gondolkodott, hogy bármiféle felzárkóztatást, integrációt vagy segítséget meg kell, hogy előzze a felzárkóztatni kívánt egyén, vagy egész népcsoport felismerése: hogyan akar egy társadalom hasznos részévé válni, ki akar-e törni a perifériára sodrottságból és engedi-e, hogy bármiféle politikai elit a saját előbbrejutására használja fel a nyomorát.

Összefoglalni nehéz lenne, hogy milyen módszerekkel és gondolatokkal állt egy merőben újszerű stratégia kidolgozásának az élére, és valószínűleg megannyian fogják a napokban ezt részletezni. Ezért érdemesebb felhívni a figyelmet arra, hogy egy eldugott baranyai községben az elmúlt 14 év folyamán egyetlen ember olyan változást eszközölt, amire senki, vagy nagyon kevesen voltak képesek a rendszerváltás óta, pedig anyagi és emberi erőforrásai messze elmaradtak bármelyik regnáló hatalométól.

A témában jártas vagy kicsit is nyitott elmével szemlélődő pontosan tudja, hogy nem áll érdekében a hatalmon lévő politikai formációnak felzárkóztatni Magyarország legtöbb tagot számláló  kisebbségét, hiszen ez a széles körben kiterjedt társadalmi réteg egy olcsón megvásárolható, anyagi javakkal egyszerűen motiválható, százalékpontokban jól mérhető erőt jelent. Ezek tudatában talán bízhatunk benne, hogy egy gondolkodó és gondoskodó társadalom lassan, de biztosan segítő kezet nyújt az erre nyitott cigányság felé.

Ennek az útnak fontos alapköveit tette le Cserdiben a mindössze 46 évet élt, született vezető, akinek halála után csak remélhetjük, hogy életművét megfelelő odafigyeléssel, érzékenységgel és szakértelemmel építjük tovább.

Bogdán László, nyugodj békében!