Irodalmi szalon a Balatonnál - A balatonfüredi Lipták-ház
Lipták Gábor és felesége, Gyapai Piroska balatonfüredi háza amolyan irodalmi szalonként működött a II. világháború utáni írónemzedék és más társművészeti ágak alkotóművészeinek körében. A háború előtt lennel és kenderrel kereskedő, eredetileg közgazdász végzettségű Lipták Gábor érdeklődése már fiatalkorában az irodalom felé fordult.
Nem mellékes az a tény sem, hogy a később már íróként, újságíróként és egyben kultúrtörténészként tevékenykedő Lipták szenvedélyesen fotózott, így számtalan amatőr felvétel maradt fenn művészkortásairól. A füredi ház azonban több volt egy egyszerű kulturális szalonnál. Tolerancia, elfogadás, ideológiáktól mentes légkör határozták meg a Lipták-ház világát.
Topolánszky Ádám a következőképpen fogalmazta meg a Lipták Gábor századik születésének évfordulójára megjelentetett emlékkönyvben a ház lényegét:
„Ha röviden megpróbálnám tehát megfogalmazni, hogy mitől volt különleges ez a ház, az a párbeszéd, a nyitottság és a vendégszeretet fogalmai voltak, amelyeket a gyakorlatban is élvezhettünk itt Gabusék részéről a mindennapi életben….Gabusék házában akkoriban nem voltak előítéletek. Sem egyik, sem másik oldalon. Az idelátogató irodalmárok között nem volt olyan minősítés, hogy jó író, vagy rossz író csak azért, mert korábban az illető tévesen vagy „tévedhetetlenül” valamilyen politikai irányt támogatott. Gabusék igyekeztek mindenkit szívesen látni, aki komolyan vette saját művészetét és munkásságát.”
Számtalan művész fordult meg a villában, többek között Örkény István, Passuth László, Németh László és Illyés Gyula, Borsos Miklós, Bernáth Aurél vagy a magyar filmművészetből említhetnénk Makk Károlyt és színészek közül Tolnay Klárit, Darvas Ivánt, Ruttkai Évát és Latinovits Zoltánt. Örkény István itt fejezte be Tóték című kisregényét, Szabó Lőrinc éjszakákon át javítgatta a házban verseit. Lipták Gábor és felesége - akit Pulcsi néninek hívtak – olyan irodalmi szalonként működtették házukat, amely étellel, itallal, szállással és persze legfőképpen odafigyelő kíváncsisággal is fogadta a kezdő, fiatal írókat is.
A gyermektelen házaspár magyar művészetet pártoló és segítő érdemei közé tartozik az is, hogy tizenéves kamaszokat szép számmal láttak vendégül házukban, akiket többek között alapos kulturális műveltséggel láttak el a felejthetetlen füredi nyaralások alkalmával. Lipták Gábor Nyitott kapu című könyvében a következőképpen vallott saját magáról:
„ Bölcs nem vagyok, de ismerem a lényegtelen dolgok lényegét. Ami rossz ért, vagy bántott, régen elmosódott a sok fényes emlék mögött. A múló rosszat nem érdemes feljegyezni. Csak a jót és szépet. Mert az maradandó. ”
A füredi Lipták-házban napjainkban a magyar irodalom külföldi fordítói vendégeskedhetnek.
(A cikk első változata 2020.07.25-én jelent meg.)