Itt az ideje meghirdetni a Nemzeti NEMegyüttműködés Rendszerét!
Régi dilemma az igaz magyarnak: szolgaság vagy bujdosás? Akik nem tudták elfogadni a szolgaságot, az utóbbit választották évszázadok óta, és gyakran csak a hamvaik kerültek haza... Sajnos ezt az utat választotta az elmúlt tíz évben több mint félmillió honfitársunk. Nem hibáztathatunk senkit, aki így dönt, legyen az a rabszolgatörvénnyel nyomorított munkás, földjéről kiszorított gazdálkodó, megalázott, létbizonytalanságban élő egészségügyi dolgozó, éhbérért robotoló tanár, az egyeteméről, vagy egyetemével együtt elüldözött oktató, a tönkretett MTA kutatója, a szabad alkotásra vágyó művész, vagy egyszerűen a kilátástalan jövőtől félő fiatal....
"Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van" (…) "Ha magadban beszélgetsz, ő a zsarnok kérdez, képzeletedben sem vagy független" - írta Illyés Gyula. „S ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest" - írta Radnóti Miklós.
Az elmúlt napok történései azonban reményt adnak, hogy van harmadik lehetőség is, nem is akármilyen történelmi hagyományokkal, ez az út pedig az ELLENÁLLÁS. Amikor az eltiport szabadságharc után Deák meghirdette a passzív rezisztenciát legalább ilyen reménytelen volt a helyzet, de megmutatta, hogy egy dolgot mindenki megtehet valamilyen szinten, mégpedig azt, hogy nem működik együtt! Erre mutatott nagyszerű példát a szétvert Index teljes szerkesztősége, és azok a sajtómunkások, aki nem lépnek be a kilépett szerkesztőségi tagok helyére.
Ugyanilyen gerinces kiállás Zsámbéki Gáboré, aki a modern magyar színház egyik megteremtője, és 40 éve után hagyta ott a bedarált Színház és Filmművészeti Egyetemet, miután kinevezték annak kuratóriumát. Elnöknek a minden létező magyar (Kulturlovag meg hasonlók), és néhány ukrán díjjal kidekorált Vidnyányszkyt, akinek talán csak "tiszta udvar, rendes ház" kitüntető címe nincs még meg. Kuratóriumi tagoknak pedig odatettek két olajkufárt, egy huszadrangú videó operatőrt (aki életrajza szerint három évig volt a Színház és Filmművészeti Főiskola videó szakos hallgatója sic!), és egy évek óta művészi válságban vergődő színész-rendezőt...
A kuratóriumot kinevező miniszter (amúgy pótkocsi-fék szakértő) közleménye szerint ez a kuratórium fogja biztosítani, "hogy a hallgatók neves külföldi szakemberektől tanulva az országhatárokon túl is sikeressé váljanak a filmiparban, színházi világban.". Tehát nem a Brit-, Amerikai Filmakadémia, Oscar, Cannes, Berlin, stb díjazottjai, nem Zsámbéki Gábor aki a Németországtól, az USA-án át Ausztráliáig mindenhol sikert aratott rendezéseivel, elnyerte Francia Kritikusok Díját az Übü királlyal, hanem Vidnyánszky és társai.
Hát ebből lett elege Zsámbéki Gábornak, és üzent egy megrendítő videóban diákjaival Thuküdidész Méloszi Dialógusával minden további kommentár helyett:
"S miképpen jelenthetne nekünk akkora előnyt szabadságunk elvesztése, mint nektek az elnyert uralom? kérdezik a Mélosziak, Úgy, hogy ti a legszörnyűbbet elkerülve alattvalókká váltok, mi pedig csak nyerünk vele, ha nem teszünk tönkre benneteket" - hangzik a 2500 éve ismerős válasz.
Vagy alattvalókká váltok vagy tönkreteszünk benneteket! Zsámbéki és az Indexesek megmutatták, hogy ellen lehet és ellen kell állni. Vajon hányan fogják követni a példájukat?
Az érthető, hogy a mai egzisztenciális kiszolgáltatottságban nem lehet mindenki hős és égethet fel minden kapcsolatot a hatalommal. Volt, akinek még Deák is azt tanácsolta, hogy működjön bizonyos mértékig együtt. De MINDENKI tehet valamit. Az ellenzéki politikusoknak csak bizonyos pontig kell részt venni a parlamenti színjátékban. Ki lehet vonulni a hozzászólás után, lehet alkalmazni a nagy magyar hagyományokkal rendelkező obstrukciót, lehet alternatív parlamenti és parlamenten kívüli ellenzéki fórumokat létrehozni. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy mennyire akar együttműködni a zsarnoksággal. Nyilván, minden ellenálló helyére találnak talpnyalót. Szomorú látni, hogy milyen utánpótlást biztosít a rendszernek a szülőföldjüket hátrahagyó, középszerű, de gátlástalan szerencselovagok hada, akiknek teljesítmény híján az Orbán-rezsim feltétlen kiszolgálása biztosítja az ebédjegyét. Még a nevüket is kár lenne leírni a szilárdoknak, attiláknak és más üzletszerű magyarkodóknak...
Mégis Zsámbéki és az Indexesek példája el kell, hogy gondolkodtasson mindenkit, hogy Ő mit tehet!
Amit mindenki tehet az az, hogy nem kell nézni az állami propaganda televíziókat, rádiókat hallgatni, nem kell megvenni a Habony-féle szennylapokat, nem kell rákattintani az államilag pénzelt propagandaoldalakra, nem kell elmenni az erővel elfoglalt színházak és más intézmények előadásaira. Ahol lehet vissza kell vonulni a kis közösségek és magánszféra sáncai mögé, ahogy annak idején tették. Nem kötelező az oligarchák termékeit fogyasztani, nem kell Vivienvízet inni, 2rule ruhát viselni, kisvasutakon utazgatni, Mészáros szállodáiban lakni, éttermeiket látogatni, bankjaikban tartani a pénzünk. Aki teheti szakítson meg a lehető legtöbb kapcsolatot az önkény képviselővel! Különösen az értelmiség, a művészvilág, a közéleti emberek magatartása fontos, mert ezen múlik szabadságunk és nemzetünk jövője, erre mutatott most fényes példát az Index közössége és Zsámbéki Gábor.