A politikai haszonszerzés ma is megteremti a roma holokausztot
A Második világháború alatt a Harmadik Birodalom által meggyilkolt cigány áldozatok száma megközelítőleg becsülhető csak meg, mert a romák kevésbé voltak szervezettek, mint zsidó társaik, így nyomon követni is nehezebb volt őket. Bármiféle nyilvántartásba vétel nélkül születtek és így is haltak meg. A statisztikák szerint 200 000 és 2 000 000 közötti roma tűnt el a föld felszínéről anélkül, hogy bárki is tudná, hogy hol vannak eltemetve. Egészen pontosan azt sem tudja senki, hogy megölték-e őket, ahogy az sem biztos, hogy egyáltalán megszülettek-e.
200 ezer szavazattal ma választásokat lehet nyerni, 2 millióval rendszereket lehet romba dönteni, és még történelemhamisításra is felhatalmazottnak érezheti magát bárki, aki ekkora támogató erővel bír.
Akik hivatkozási alapnak tartják ezeket a hozzávetőleges becsléseket, azok inkább a 2 millióra szeretnek emlékezni, mert az sokkal tragikusabb adat, sokkal jobban fáj ennyi ember halála, és nagyobb koszorút is kell venni a megemlékezésnek, ami így elszámolható szervezeti költség.
Magyarországon a Porajmos óta eltelt időszakot napjainkig majd ugyanígy megjelölik valami hangzatos névvel, ahol ugyanannyira nem tudja senki, hogy mennyi jóreményű cigány ember halt meg, ahogy továbbra is csak megsaccolni lehet, hogy hányan születnek.
Innen az internet árnyékából nézve a víz és villany nélküli putrikat, senkinek nem tűnik fel, hogy kétszázezerrel kevesebb vagy kétmillióval több roma él a létminimum alatt. Ők még a szót sem értik mi az: létminimum. Érzik a hideget, az éhséget azt, hogy mindenki minden oldalról egyaránt támadja őket. Érzik a dühöt, amiért szegregálják őket, de nem gondolják, hogy ez ellen nekik kellene tenniük. Egy, csak a statisztikákban messziről látható etnikum, akiknek jobbára csak érzéseik vannak, de nincsenek gondolataik és ez okozza azt, hogy ők ma is minden nap megélik a Roma Holokausztot.
Vezetőik, egészen pontosan azok, akiket a regnáló hatalom kikiáltott vezetőiknek. Anélkül „képviselik” őket, hogy bármiféle párhuzam lenne az életükkel. Bármilyen segítség csak úgy lehetséges, hogy azt helyben, az érintettek bevonásával építjük. Ezt tudják azok is, akik ezt az állapotot mesterségesen továbbra is fenntartják, politikai és/vagy gazdasági haszonszerzés céljával tovább építik.
Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte ugyan a porajmos, a cigány holokauszt tényét, de a cigányságot csak az 1990-es évek elején, Ian Hancock angliai roma polgárjogi aktivista publikációi nyomán kezdték a náci rendszer áldozatai közé számítani. Tegyük hozzá, a Roma Holokauszt nem csak a náci Németországhoz köthető rémtett, amit 1944 és 1945 között követtek el, hanem már 1931-től eredeztethető és bár sokkal kifinomultabb módszereket használva, de Magyarországon napjainkban is tart.
A cigány holokauszt emléknapja augusztus 2.
(A cikk első változata 2020. augusztus 4-én jelent meg.)