Hol nyaraltak a fővárosi polgárok a dualizmus korában?
A dualizmus korában is igyekeztek a fővárosi, úri családok kivenni a részüket a kellemes és pihentető nyaralásból. Géra Eleonóra és Szécsi Noémi A budapesti úrinő magánélete című könyvéből még azt is megtudhatjuk, hogy „akadtak olyanok is, akik akkora szégyenként, anyagi gondjaik nyilvános leleplezéseként érték meg, ha nem mehettek nyaralni, hogy pár hetet inkább lefüggönyözött fővárosi lakásukban bujkáltak.”
Na de hogyan és hol töltötték a nyári szünidőt azok, akik ténylegesen útnak indultak? A dualizmus időszaka volt az, amikor már számos orvosi tanulmány is megjelent a természet jótékony hatásáról. Lassan a városi parkokban tett séták már nem bizonyultak elégségesnek és egyre többen keresték a falusi romantikát. Persze nem rögvest távol a fővárostól, hanem a város peremén kiépülő üdülőövezetet részesítették a tehetősebbek előnyben. A Városliget, a Városmajor, Hűvösvölgy vagy éppen a Jókai Mór által is kedvelt Svábhegy teteje számítottak a jómódú nagypolgárság körében népszerűnek. Mivel kevesen engedhették meg maguknak, hogy az említett helyeken villákat építsenek, így a kevésbé módos úri családok Pesthez közeli falvakban, vagy a Dunakanyarban béreltek maguknak nyári lakot.
Géra Eleonóra és Szécsi Noémi kötetében olvashatunk arról is, hogy Gödöllőn például a legtöbb nyaralni vágyó a vasútállomás közelében keresett kiadó nyaralót, mivel így a családfő hétközben bejárhatott a fővárosba dolgozni, de a vacsorát együtt tölthette a család. A reformkorban fordult a figyelem a Balaton felé, noha kezdetben nem a tóban tett fürdőzés volt divat, hanem a balatonfüredi gyógyvizeket keresték fel a pihenni vágyók. Az első világháborúig az északi parton Balatonfüred mellett Balatonalmádi volt jelentős nyaralóhely, míg a déli parton a századfordulóra Siófok lett igen népszerű. A sok fürdőzés és a falusi táplálkozás mindenképpen roboráló hatású volt. Nem ritkán annyira javuló kedélyállapotot eredményezett az üdülés, hogy a cselédeknek is jóval élhetőbb életkörülményeket biztosítottak a nyaraló családok, hiszen strandolhattak, hajókázhattak, mivel ezt a fürdőhelyi lazább viszonyok megengedték.
Az is igaz, hogy a fővárosból történő hosszabb kiköltözés nem csak nyaralás, hanem gyógykúra céljából is történhetett, így az említett nyaralóhelyek mellett jelentős szerepük volt a gyógyulni vágyó középosztálybeli fővárosiak körében a klimatikus gyógyüdülőknek is, amelyekből tizennégy a Tátrában és a Szepességben volt. A száznyolcvanra tehető magyarországi minősített nyaralóhelyek közül- mint például Pöstyén, Herkulesfürdő, Tátrafüred- számos üdülő nemzetközi hírnévre is szert tett.
(A cikk első változata 2020. 08.16-án jelent meg.)