Hogyan nyaralt Kosztolányi?

Kosztolányi Dezső szeretett utazni az öreg kontinensen. Számos európai városban megfordult, mint például Bécsben, Párizsban, Londonban, Rómában vagy Velencében. Olaszországba többször is visszatért, nem csak nyaralás céljából. Úti élményeiről, benyomásairól, tapasztalatairól jegyzeteket és útirajzokat is készített, naplóbejegyzéseket írt.

Értő, beleérző és értelmezni, megérteni vágyó gondolatai az éppen megismerésre és felfedezésre váró városokról, országokról magával ragadó intellektuális körutazást jelentenek az olvasók számára. Hogy miért is indult újra és újra útnak Kosztolányi? Erről az író a következőképpen vallott:

Elsősorban azért utazom, mert az emberek nem ismernek, s jobbnak képzelnek, vagy rosszabbnak, okosabbnak, vagy ostobábbnak, szegényebbnek, vagy gazdagabbnak, mint vagyok: szóval másnak. Mindig az a legnagyobb úti élményem. Ha belépek éjszaka egy vonatfülkébe, egyformán gondolhatnak lelkésznek, vagy kloroformos rablónak.”

1924 nyara azonban különösképpen intenzív testi-lelki-szellemi kalandozást hozott Itáliában a művész és családja számára. Ebben az évben Kosztolányi Dezső Olaszországba utazott, ahol vakációját is töltötte, miközben a Pesti Hírlap kiküldött munkatársaként is dolgozott. Az író két hónapon át családjával bebarangolta Itália nagy részét. Az utazási költségeket a művész az Aranysárkány című regény tiszteletdíjából fedezte - tudhatjuk meg Arany Zsuzsanna Kosztolányi Dezső élete című monográfiájából.

A nagyszabású olaszországi utazás első állomása Velence volt, ahová vonattal érkezett meg az író feleségével és Ádám fiával. Ezt követően a család ellátogatott Firenzébe, majd Rómában is töltöttek egy hetet.

Tervem szerint augusztus 1-ig a nagy Itáliában csavargunk, aztán visszajövünk Abbáziába s ott pihenünk és fürdőzünk, lehetőleg szeptemberig” - írja Kosztolányi Dezső levelében.

Rómában az író szemtanúja volt az utolsó Garibaldi temetésének, amelyről július 23-i keltezéssel a következőképpen írt:

Ma reggel, mikor a Via Nazionalén borotválkozom, borbélyom figyelmeztet, hogy fél tízkor erre halad el a temetési menet. Meghalt Ricciotti Garibaldi, a nagy Garibaldi utolsó fia. Azok, akiket mellettem nyírnak és fésülnek, mind őróla beszélnek. Garibaldi neve röpköd a levegőben, még mindig a legnagyobb név Itáliában. Az apa lovas szobra ott szökell föl a kék égbe, a város legmagasabb pontján, a Monté Gianicolón.”

A sok találkozással teli utazás során a család megtekintette Bolognát, Nápolyt, Palermot és Capri szigetét is. Ezekről a helyszínekről Kosztolányi szüleinek és több pályatárásnak is küldött üdvözlőkártyákat. Az olaszországi utazás külön érdekessége volt, hogy magánkihallgatást kért XI. Pius pápától, amelynek során a trianoni békediktátum következményeiről is beszéltek. Kosztolányi a pápával történő találkozásáról így írt:

Másnap délelőtt tizenegy órakor gépkocsin a Vatikán Bronz-kapuja elé hajtattam, ahol regényes fövegben, buggyos, piros-sárga-kék sávos nadrágban, zekében, svájci testőrök őrzik a bejáratot. Frakkban kellett megjelennem. A szertartás még nyáron is szigorú…. egyik szertartásmester átvezet még négy termen át a Vatikán egyik más szárnya felé, egy kisebb terembe, melyben két lilaruhás pápai diplomata áll, ki máris jelt ad, hogy térdepeljek le. Váratlanul, halkan, királyi pontossággal lép be Szent Péter utóda, XI. Pius pápa, a világ minden katolikusainak fejedelme….A két pápai diplomata a háttérbe vonul, ő hozzám lép, gyengéden megérinti a karom, s inkább jellel, mint mozdulattal fölemel: Ön magyar?-kérdezi.-Magyarországból jött? - Igenis-felelem. - A szenvedő és megcsonkított országból jöttem ide, Szent Atyám, hogy elvigyem a magyaroknak vigasztaló szavait. ”

XI. Pius pápa az író fiát, Ádámot is megáldotta, amely megható pillanatról külön megemlékezett Kosztolányi.  A művész az elkövetkező évben, 1925-ben Olaszországon keresztül Franciaországba utazott, majd két évvel később Londonba látogatott, amely helyszíneken a nagyszabású itáliai utazáshoz hasonlóan végig írt, dolgozott. 1924 nyara vagy az író másik évben tett utazásai intenzív szellemi munkával voltak teljesek, vagyis azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy Kosztolányi vakációi sem voltak sablonosak. 

(A cikk első változata 2020.08.09-én jelent meg.)