Tokaj híres szülötte soha nem félt a változástól és gyűlölte, ha „fentről” akarták megmondani, hogy mit csináljon - Paulay Edére emlékezünk

Paulay Ede, a tokaji születésű színész, rendező, aki a Nemzeti Színház főigazgatója is lett, igazi 19. századi művészeti forradalmár volt, aki a hazai színi oktatás úttörőjeként is ismertté vált.

Nem félt szembe fordulni a szülői ház akaratával sem, mert küldetéstudata arra predesztinálta, hogy a kockázatos színészi pályát válassza. És igaza lett. Hosszú éveken át szerepelt nagy sikerrel többek között Debrecenben és Szegeden is, de nem keseredett el, amikor a pesti színészi siker nem bizonyult eléggé átütőnek. Paulay Ede a színházi világ és benne a művészet elkötelezett nagyköveteként rendezőként, majd színházigazgatóként bizonyíthatta be a nagyérdeműnek, hogy képes megreformálni a drámai színjátszást, nem mellesleg nyugat-európai módszerek foganatosításával. Haladó szellemiség, változás és változtatni akarás jellemezte egész életét.

Soha nem szégyellt új forrásokból, nagyobb tapasztalattal rendelkező színészektől, rendezőktől tanulni. Rengeteget tett az országos színi iskola fejlesztéséért: 1872-től tett európai nagy tanulmányútja során-  járt Francia-Német-és Olaszországban is- többek között Bécs, München, Berlin, Párizs  és London színházainak működési struktúráját, munkamódszereit tanulmányozta.  Podmaniczky Frigyes őt nevezte ki a Nemzeti Színház drámai igazgatójává és nem mellesleg a Színművészeti Akadémia első igazgatója is lett. A Kisfaludy Társaság rendes tagjává is választott Paulay Ede egész életében azért küzdött, hogy a kultúra erejével jobbá és bölcsebbé tegye a magyar nézőközönséget. Öntudata, akarata, belső motivációja olyan méltán híres borsodi születésű művésszé tette, akire Európa-szerte büszkék lehetnek a kultúraszerető emberek.