Egy cukrászlegenda emlékére - elhunyt Bergmann Ernő
Hosszú, súlyos betegség után hagyta itt családját és vendégeit az aranykoszorús mestercukrász, Bergmann Ernő, akinek nevével fémjelzett cukrászdái kihagyhatatlan részét képezik egy-egy balatonfüredi nyaralásnak.
Pontosabban telelésnek is, mert az egész évben nyitva álló korabeli kávéházi hangulatot visszaidéző, minőségi cukrászsüteményekkel és békebeli időket felelevenítő vendégszeretettel fogadó cukrászdák számomra amolyan megtalált harmónia- és nyugalomszigetek. Ha tehetem és éppen Balatonfüreden járok, akkor nem felejtek el betérni egy csésze kávé és egy Bergmann krémes erejéig az Aranycsillag szálloda étterméből polgári cukrászdává alakított épületbe. Nekem ez ugyanúgy részét képezi a Balatonfüredet meghatározó kulturális miliőnek, mint mondjuk a Jókai Emlékház, a Vaszary- és a Kisfaludy Galéria vagy éppen az a szellemiség, amit egykor a Lipták-ház képviselt.
A jó kávé és az ízletes sütemény velejárója volt már a múlt század fordulóján is a tartalmas beszélgetéseknek. Bergmann Ernő ezt jól tudta, és nem hiába tanulta ki a cukrászmesterséget édesapjától, majd tett mestervizsgát a budapesti Gerbeaudban. A család eredetileg első cukrászdáját Győrben nyitotta meg 1939-ban, majd az államosítást követően az 1955-ben visszakapott családi házban alakítottak újra cukrászdát. Balatonfüreden elsőként 1992-ben a Petőfi Sándor utcában, majd 1998-ban a Zsigmond utcában nyitotta meg Bergmann Ernő vendéglátó egységeinek kapuit.
Ha a kávéházak, kisvendéglők, cukrászdák világa egyszer is megragadja az embert, és nem csak szépirodalmi alkotásokon keresztül szeretne tapasztalatot szerezni róluk, akkor még ebben a zord, pandémiás időszakban is, a higiénés szabályok körültekintő betartásával alkalmat kell teremteni rá. Mert vendégnek lenni mindig jó dolog, különösen ott, ahol a vendéglátást szívvel és lélekkel is csinálják.