Elnyomók lettünk?
Az esti kolostorban úgy forgatta fogai között a kérdést, mint egy túlpörkölt, megkeseredett szotyit. Ezután tekintete domborodó kockás ingén éktelenkedő pörkölt foltra tévedt. Rossz napja volt, de eszébe jutott amit magáról mondott:
"Egész egyszerűen, mint ahogy felkel a nap, én is felkelek."
Amikor ez a mondása eszébe jutott mindig jobb kedve lett attól, hogy magát - bár ezt nem tette hozzá - a felkelő naphoz, vagy akár a Napkirályhoz hasonlította, aki beragyogja alattvalói napjait. Hálátlanságuk azonban elkeserítette. Mit akarnak még? Nem épült elég stadion, motorversenypálya? A Fradi is csak öt gólt kapott és még egyet rúgott is, ezt is nekem köszönhetik!
Nem állunk rosszul anyagilag, a gyerekekről is gondoskodtam, de miért sajnálják ezt tőlem, aki annyit tettem értük? Hasonlítsák össze a vagyonbevallásomat Vladimiréval vagy Szásáéval, Garbangulynak meg arany súlyzója is van! Az én vagyonom ezekhez képest peanuts, komolyan mondom peanuts! Még, hogy mi lettünk elnyomók? Micsoda hálátlanság! Hogy túl sokan halnak meg a járvány miatt? Imént hívott Garbanguly (amikor vacsora elött dekázás közben éppen nokedlit szaggattam) és mondta, hogy ő még a "koronavírus" kifejezést is betiltotta és kész! Ezt akarják? Lehet, hogy a sajtóban nálunk se lehet akármit írni róla, csak azt, amit Cilibe betáplálunk, de mi ez ahhoz képest, hogy Garbangulyéknál járványról beszélgetőkre civil ruhás rendőrök vadásznak az utcákon!
Még hogy nálunk nincs korrekt tájékoztatás meg szabad sajtó, mi azzal a baj ha az újságírók maguktól is azt írják, amit szabad? Hogy a Tóni meg a Peti csak helikopterrel járnak? Na és! Sok a dolguk, a hidak meg amúgy is mindjárt leszakadnak, mert ezek a hálátlanok ilyen alkalmatlan bénákat választottak meg!
Hogy a Lali, a Lölő, meg ez Tibi gyerek túl gazdagok? Hát mert keményen dolgoznak és sikeresek. S-i-k-e-r-e-s-e-k! Amíg le nem cserélem őket, mint a Lalit! Mert ezek is hálátlanok, már senkiben sem bízhatok. Ezek a csepűrágó tanoncok is handabandáznak a nagyvilágba, és keltik a rossz híremet a hálátlanok. Engem ugyan nem érdekel, mert színházba nem járok, tőlem az összes színházat egyetemestől össze lehetne vonni egy laktanyába, valami műszaki zászlóalj parancsnoksága alatt (nem becsülte sokra azokat, akiknek még oldalfegyvere sincs, amit ki lehet biztosítani a kultúra szó hallatán).
Na várjanak csak, ami késik, nem múlik!
Elnyomók lennénk? Vacsora utáni révedtséggel nézett maga elé, és megértette Kuntsevo és Berghof magányát. Eszébe juthattak volna Arany János sorai:
„Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?”
„A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög.”
De nem jutottak. A szeme sarkából azonban kipillantott az ablakon, hogy helyükön vannak-e a TEK-esek a ház előtt.