Mielőtt Szöllősi Gyuri álomra hajtotta volna a fejét, szervilis ujjacskáit a klaviatúrára, nyelvét pedig oda helyezte, ahova szokta
Vezére tomporába. Mert hiába jutott ki varázslatos hajrával, zseniális Szoboszlai-szólóval a magyar válogatott az Európa-bajnokságra, egy orbánista öröméhez mindez kevés. Neki szüksége van arra, hogy kényeztesse urát, köszönetet mondjon neki, tudassa mindenkivel, hogy valójában ki iránt kellene most hálát érezni. Pedig valójában Orbánnak annyi köze van a kijutáshoz, mint Gyurikának az objektív újságíráshoz.
Orbán kedvenc sportlapjának főszerkesztője - aki legújabb flufferkedését "Na ugye 2.0" címmel látta el - szerint:
A kijutás igazolja az elmúlt évtized erőfeszítéseit. A külföldi edzők szerződtetését, a nulláról induló, hatalmas nemzetközi versenyben munkához látó akadémiák tevékenységét, a klubok megújítását, a sportfogadásból befolyó összegek és a televíziós jogdíjak becsatornázását a finanszírozásba, magát a taorendszert, egyszerűbben: azt a kormányzati politikai akaratot, amely a zászlajára tűzte, hogy az agonizáló, rövid távon csak vesződséggel járó és népszerűségvesztést hozó magyar futballt újjá kell éleszteni.
Írjt mindezt Gyurika úgy, hogy a zárt kapuk miatt üres lelátók előtt vívta a sorsdöntő mérkőzést a Marco Rossi alakulata, ebből a szempontból tehát totálisan mindegy, hogy a 190 közpénzmilliárdból felhúzott Puskás Aréna, netán egy edzőpálya gyepére futott volna ki tegnap este a válogatott. Persze biztosan arra gondol, hogy a hazai bajnokikon már csodálatos, méregdrága létesítményekben rúghatják a labdát a focisták, miközben brutális fizetést kapnak, csakhogy a Groupamát leszámítva hétről hétre ürességtől kongó lelátók előtt teszik mindezt. Mellesleg a tegnapi kezdőből mindösszesen kettő futballista szerepel az NBI-ben.
A Szöllősi által említett, hamarosan közpénzjellegét elveszítő tao-rendszer, és az Akadémiák szerepének megemlítése szintén mosolyt csal az ember arcára, hiszen a válogatottat tapasztalt, többnyire külföldön futballistává váló játékosok alkotják, egyetlen valóban a labdarúgásban fiatalnak tekinthető játékossal, Szoboszlai Dominikkal, aki történetesen 16 éves kora óta a Salzburg igazoltja. Nem véletlenül nem adnak a közpénzmilliárdokkal telepumpált hazai Akadémiák futballistát a válogatottba, de még a klubcsapatokba is elvétve, ahogyan a magyar klubok 90%-a sem véletlenül veszi semmibe az MLSZ által hozott fiatalszabályt. Ahogyan Gyuri sem véletlenül nem tesz említést arról - és a Fidesz-média sem -, hogy esély sem lett volna a kijutásra, ha a 88. percben nem egyenlít a magyar válogatott egyik tagja, bizonyos Nego Loic.
És még valami: Hogy mást ne mondjunk, a futballnemzetnek nem éppen tekinthető Észak-Macedónia például anélkül érte el ezt az eredményt, hogy tizedennyi közpénzt, stadiont tolt volna a labdarúgásába.
Ha tetszik, ha nem, valójában édeskevés köze van ahhoz a tegnapi kijutásnak, amit a nemrég még Pintér Attilát, vagy Gergoes Leekenst a kapitányi székbe ültető Orbánék itthon elkezdtek. A srácok nagyot mentek, óriási eredményt értek el, de nem a stadionok, nem is tao-rendszer, pláne nem Orbán Viktort miatt, hanem a tudásuk, a szervezettségük és a hatalmas szívük miatt, egyik tulajdonságukat sem a miniszterelnöktől, a taóból szívták magukba.
Mindezek tükrében hatványozottan igazolható két dolog: az egyik, hogy mint a mellékelt ábra is mutatja, a határtalan szervilizmus veszélyes. A másik pedig, hogy minden körülmények között, egy világjárvány idején pláne jóval üdvözítőbb lenne a stadionépítés, a strómanok, és a Szöllősi-féle NER-kitartottak helyett, ha a kormányzati politikai akarat inkább az egészségügy és a gazdaság talpra állítására fókuszálna.
Akkor talán nem omlana össze pár hét alatt a rendszer, nem vesznének oda hosszú évek óta egyébként megmenthető tízezrek, és emberek százezreinek sem maradnának jelen helyzetben munka nélkül.
Na ugye!