Mit gondolt Ady Endre a valódi hazaszeretetről?

Ady Endre születésének évfordulóján újra és megint aktuális egy kicsit elgondolkodni azon, hogy hogyan is lehet jól szeretni a hazát. A nagy újító, magyarságát soha meg nem tagadó poéta vállalta a konfrontációt azokkal az emberekkel, akik nem nézték jó szemmel, ha kimondta és leírta véleményét az országról.

Ezen a portálon már sok cikk jelent meg Ady Endre a magyarság helyzetére rávilágító írásairól, amiket alaposan kifordítva és félreértelmezve sokan még napjainkban is a nemzet elleni támadásnak, árulásnak vélnek. Pedig a kritika hangját, az önbírálatot és az önvizsgálatot nagy baj, ha elnyomják egy országban. Ady Endre is így gondolta ezt és egy merőben másfajta hazaszeretetet tartott volna üdvözítőnek a józanságot végképp sutba vető nacionalizmussal szemben. Hogy pontosan hogyan is képzelte ezt el? A Budapesti Naplóban, 1905-ben a következőképpen fogalmazott:

Magyarország Atlasz-hegy, mely a világot tartja. És aki a hazát fohászkodva és sokat emlegeti, az mintaember. Tudós, politikus, költő, jellem, polgár és a többi értéke: szép fohászkodás a hazáról. …Hogy is megölnek bennünket a haza nevében. Betapasztják szemeinket, s bevattázzák füleinket. Extra Hungariam non est vita. Nem tréfa és nem közmondás. A haza nevében bedugaszolt lelkű embereket adnak a szegény hazának. Hát végre akadnak tanáremberek, kik e nagy bűnt megbélyegzik. Van-e abból haszna a hazának, ha szűk látókörű embereket nevelnek? Olyan egyszerű a dolog. Az ember sírni szeretne dühében, hogy ez-kényes kérdés. Nem a hazafiság revíziójáról van szó, habár a frázis ügyes. Arról van szó, hogy a csámpás, elfogult, kártékony hazafiság-magyarázat helyébe jöjjön már az igazi magyarázat. És az igazi hazafiasság. Jöjjenek a szabad, messze látó, büszke szemek, a halló fülek, az értő és hasonlító elmék. Ne ordítsuk mindig a hazát, de szeressük, s legyünk számára olyan értékesek, olyan jók, amilyenek csak lehetnek e nagyszerű, felvilágosodó korszakban fejlett kultúremberek.

A cikk folytatásában Ady francia példát hoz fel arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehet az Isten, király és haza mantrázásánál valóban többet és mélyebbet adni az ifjúságnak az értékes, hazaszerető kultúremberré válás során. Ady kortársai közül ezt a hozzáállást sokan nem értették meg. Ma sem értik. Pedig érdemes lenne elgondolkodni rajta.