„Gondolj magadra, és hagyd meg másoknak is a jogot, hogy ugyanígy tegyenek!” - 327 évvel ezelőtt született Voltaire
A francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok védelméért folytatott küzdelméről vált világhíressé, jóllehet számtalan irodalmi alkotás megírása is a nevéhez fűződik.
A magyar iskolákban a nagy francia gondolkodóval elsősorban a Candide című regény kapcsán találkozhatnak a diákok. Voltaire legismertebb műalkotásának lényegét Szabó Endre, a költő, író, hírlapíró és neves műfordító a következőképpen foglalta össze a Nyugat folyóiratban:
„Mert mi a Voltaire regényének a lényege? Candide nemcsak nem a szenvedések mentegetése és igazolása, hanem a világirodalomban a leghatalmasabb tiltakozás az emberi sors tragédiája ellen. Hiszen ne feledjük, hogy Voltaire, mielőtt Nagy Frigyes kitüntetett vendége lett volna, mielőtt vele Katalin cárnő levelezésbe bocsátkozott volna, mielőtt ferneyi magányába vonulhatott volna, előbb a Bastille foglya volt, Angliából számkivetették, sőt egy éles szatírája miatt valami herceg még meg is botoztatta! Az ezek folyamán érzett keserűsége Voltairenak minden sorában ott lappang és érzékennyé teszi őt minden emberi szenvedés iránt. A XVIII. század közepén egymást érő katasztrófák, az 1755-i rettenetes földrengés, a hétéves rabló háború, a forradalom előtti királyság esztelen kegyetlenségei, kivégzések, háborúk, vérontások elkerülhetetlenül felébresztik Voltaire rendkívül érzékeny elméjében azt a kérdést, hogy honnan veszi eredetét ez a sok rossz? És az emberi szenvedések láttára a fanatikusan idealista Voltaire fellázad az eladdig hirdetett békés belenyugvás teóriája ellen.”
Voltaire-t a fennálló rendszer és az egyház bírálójaként életet során sok megpróbáltatás érte, többek között egyik szatírája miatt a Bastille-ba is zárták. A filozófus-író idős korában Ferney-be vonult vissza, amely birtok egy része Franciaországban, másik része Svájcban, valamint Németországban feküdt, így az adott ország hatóságainak zaklatása elől mindig uradalma másik részére vándorolhatott.
(A cikk első változata 2020.11.21-én jelent meg.)