Erős és büszke: ez van, ha egy országnak olyan miniszterelnöke van, akinek fontosabb a foci, mint az egészségügy

Világjárvány van, ilyenkor több türelemre és megértésre van szükség mindenki részéről. De vannak olyan helyzetek, amikor már elfogy a türelem és a kétségbeesés vagy a düh váltja fel. Pláne, ha tudod, hogy mindez másként is lehetne. Azon túl, hogy minden évben megmenthető tízezrek halnak meg az egészségügyi rendszer hiányosságai miatt, a "horrorsztorik" is mindennaposak.

Edina tünetei több mint két éve kezdődtek. Nyákos széklet és nagymértékű súlyvesztés, majd a haja elkezdett letöredezni, majdnem 30 centit kellett belőle vágni és még mindig el van vékonyodva. Komoly hiánytünetei is kialakultak, ami felszívódási zavarra utal. Az állami és a magánegészségügyben is elindult, hogy a tünetei okát megtalálja. CT, MRI, endoszkópos vizsgálatok alulról, felülről, rengeteg vérvétel, mindent elvégeztetett, ami lehetséges volt. Bizonyos vizsgálatokat nem, vagy hosszú időre csináltak volna az állami szektorban, ezért több százezer forintos költségen magánúton is végeztetett jó néhány vizsgálatot. Miután a betegség következtében elvesztette a munkáját, már nem tudta a magánegészségügyi vizsgálatokat finanszírozni. Igaz, nem is jutottak semmire a vizsgálatokkal, nem sikerült egyértelmű diagnózist felállítani. Annyiban maradtak, hogy 2-3 hétre be kell feküdnie a kórházba, hogy alaposan kivizsgálhassák. Aztán beütött a Covid, az illetékes kórház járványkórház lett, az orvost ki tudja, hová vezényelték át, mert azóta nem lehet elérni. Edina pedig továbbra sincs jól, de már fogalma sincs, hová induljon a válaszért. 

Hajnalka fogágybeteg. A folyamatos ínygyulladás miatt több fogát elvesztette és további kezelésekre lenne szükség. Ez a magánegészségügyben több százezres tételt jelentene, amit call centeres munkatársként nem tud kifizetni, különösen, hogy még a felnőtt gyermekét is igyekszik támogatni. A fogak mellett, az íny alatt mechanikusan kipucolják a gyulladt részeket, így csökkenthetőek a tünetek, de a tavaszi bezárások óta, amikor Kásler egy döntéssel megszüntette a fogorvosi rendeléseket, az állami rendelő, ahol kezelik, még mindig fut maga után, így nagyon lassan haladnak a kezelések. Hajnalka aggódik, hogy a több hónapos kihagyás miatt felerősödik a gyulladás, mint ahogy attól is, hogy bármikor újra bezárhatnak a rendelők. 

Margit idős édesanyja az egyik fővárosi kórház onkológiai osztályán feküdt. A látogatási tilalom miatt nem engedték be haldokló édesanyjához. A látogatási engedélyre vártak, tekintettel a haldokló családtagra, amikor jött a telefonhívás, hogy Margit édesanyja elhunyt. A közösségi médiában Margit elpanaszolta a bánatát. Megdöbbentően sok olyan reakciót kapott, amelyek azt írták le, mások is kerültek hasonló helyzetbe. Ha az idős rokonainknak már azt sem tudjuk megadni, hogy a végórájukban fogjuk a kezüket, az több mint tragikus. 

Fontos mutatószám, hogy egy-egy ország a GDP hány %-át költi az egészségügyre. Magyarországon ez 7% körül van (6,7-7,1% az elmúlt években). A fejlett nyugati országok, mint Franciaország és Németország az eleve jóval magasabb GDP-jük több mint 11%-át fordítják az egészségügyre, ennek köszönhető, hogy jobban bírja a rendszer a terhelést és fel sem merül, hogy összeomlik. Az elmúlt 10 évben az Orbán-kormánynak fontosabbak voltak a stadionok, mint a kórházak. Mennyivel jobb kilátásokkal futnánk most neki ennek a pandémiás helyzetnek, ha ehelyett mondjuk  jelentős béremeléssel és a nekik járó megbecsüléssel itthon tartották volna az orvosokat, ápolókat? Ha felszerelték volna kellő mennyiségű és modern eszközökkel a kórházakat? Hány ember életét lehetett volna ilyen döntésekkel megmenteni most és a következő években?