Sophia Loren ismét lenyűgöző alakítást nyújtott
Sophia Loren megint az életről mesélt. Olyan sorsokkal, fájdalmakkal, leküzdhetetlen nehézségekkel találkozhatunk legújabb filmjében, amely elképesztő mélységekig ás le a huszonegyedik század társadalmi krízisekkel teljes valóságába.
A holokauszttúlélő idős, zsidó prostituált és egy muszlim, fekete, árva drogdílerré váló kisfiú, valamint a szexmunkás, gyermekét nevelni próbáló transzvesztita mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást egy dél-olasz városban. Bevándorlók, kitaszítottak, a társadalom perifériájára szorult, reménytelen sorsú gyerekek és felnőttek világa ez, ahol nem sok esély van a boldogságra, boldogulásra. Romain Gary Előttem az élet című Goncourt-díjas zseniális regénye szolgált alapjául Sophia Loren legújabb filmjének, amelynek rendezője a színésznő fia, Edouardo Ponti és amit a Netflixen tekinthetünk meg. Az említett regény is és a film is súlyos és mellbevágó morális kérdéseket feszeget, napjaink problémáira is rávilágít, nem mellékesen mindezt lenyűgöző színészi alakításokkal teszi.
Sophia Loren eleganciája semmit nem kopott az évek elteltével, mimikája és gesztusai pontosan és ösztönösen keltik életre Madame Rosa karakterét. A színésznőtől megszokott, királynői tartással is felvértezett, idős, prostituáltak elhagyott gyerekeinek gondozásából élő asszony megformálása tökéletes átéléssel teli. A nyolcvanas éveinek derekán járó díva méltóságteljes színészi játékáról jogosan gondolhatják sokan, hogy Oscar-díjra érdemes alakítás. A film másik főszereplője, a Momot játszó Ibrahima Gueye is hiteles megformálását adja az életrevaló utcagyereknek, akinek lelkivilágát végsősoron csak Madame Rosa érti meg. Anyagi nélkülözés, érzelmi sivárság, szeretethiány, kiszolgáltatottság, gyermekmunka és az ebből adódó szegregáció. Mindez akár sajnos a huszonegyedik századi Magyarországon, egy magára hagyott borsodi faluban is játszódhatna, kiszolgáltatott és magukra hagyott romagyerekekkel a főszerepben. A regény legújabb adaptációjában megelevenedő emberi sorsok kíméletlen és kendőzetlen őszinteséggel tárják elénk a valóságot, azt is, amiről nem szeretünk tudomást venni.