"Demeter Szilárd írása kifogástalan" – szólt a gödörből a lyuk

A magyar közéletben megszokott, hogy a NER kedvézményezettjeinek propagandaorientált kommunikációjának minősége a szintalatti tartományban is mindig képes egyet lejjebb ugrani. E narratívát követte Demeter Szilárd is a hétvégén. A tévedhetetlenek országában az ilyesmért azonban nem bocsánatkérés a soros, hanem jön Soros. Orbán migránsozása után Bencsik András is gyorsan közölte: kifogástalan az írás.

Szóval, Bencsik András úgy látja Demeter írását „túlérzékenységből a magyarországi zsidó szervezetek, illetve  zsidó személyek kifogásolták, úgymond relativizálásra hivatkozva.

Majd fontosnak tartotta tisztázni:

„Demeter Szilárd írása, amit többször figyelmesen végigolvastam, kifogástalan, nem volt abban szerencsétlen fogalmazás, az úgy volt helyes, ahogy volt.”

Nem történt más, csak ismét bizonyosságot nyert, hogy egy olyan országban, ahol a jogszabályoknak és a törvényeknek, sőt az Alaptörvénynek annyi, a hatalom szájíze szerint értelmezhető formája van, mint nálunk, a NER-kegyeltek hibátlanságának és a tökéletességének nyugtázása a legtermészetesebb jelenség. A hierarchia alján lévők esetében a szolgaszerep nem engedi meg az önkritikát, míg feljebb a tévedhetetlenség imázsa már beleégett az elmékbe. Olyannyira, hogy a kibocsátott rezgések lesugároznak egészen a plebszig.

Soha nem hallhatjuk: „Még az is lehet, hogy hibáztunk.” Helyette zsigerből jön mindenre a támadó panel: „Mikor nem tudsz érvelni, csak mondd ki, hogy Soros! Instant win”. Egy évtizede ez az arc poetica.

Ez a machiavellista brigád a helikopterekből és a fekete luxjárgányokból kiszólva akarja elhitetni a devizahitelt nyögő, kórházi várólistáktól rettegő, éhbérért dolgozó polgárral a – a válság idején is -, hogy valójában k.rva jól él. Megmagyarázza neki lázári stílusban, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Vagyis, a hitvány életed csak magadnak köszönheted, hiszen mi egyébként minden ideális körülményt biztosítunk a család boldogulásához.

Vannak, akik ezzel, a hatalom által rájuk aggatott szereppel egy idő után tudnak azonosulni. Így jön létre a krumpliért megalkuvó, megvezethető biomassza, mely a szavazóurnáknál az őt lelki nyomorulttá tevőket minden kétséget mellőzve emeli vissza a bársonyszékekbe.

Meg vannak a Bencsik András félék, akik a szolgaszereppel a NER által csorgatott adóforintokért cserébe azonosulnak önként és dalolva. Az ő közösségszervező erőiket kizárólag egyetlen dolog mozgatja: a tévedhetetlenség mítoszának a megőrzése, ami ugyebár a fideszes politikus sajátja.

Hogy hányan nem tartották „kifogástalannak” Demeter Szilárd írását azt kár is felsorolni, meg talán hirtelen nehéz is lenne összegyűjteni a világsajtó reakcióit.

Bencsik András és a mindenki felett álló hazafias bandája csak a libenyákokat szereti kifogásolni, meg Bíró László „antiszemitizmusát”. Mert az ugye más. Abban a tekintetben mondjuk különösen más, hogy Bíró László nem egyszer bocsánatot kért. Demeter Szilárd inkább csak visszavonta az irományát, a margóra pedig odaröffentette azért, hogy „amúgy igazam van, csak ti nem nyelitek be”.

Vajon minek kellene történni, hogy Nerisztánban egy fidszes prominens, vagy egy szimpla felsz.pó beadja a lemondását, vagy csak urambocsá’, elismerje, hogy valamiben hibázott? El tudunk képzelni ilyen szituációt? Aligha. (Vagy x kg kokain és x számú prosti/selyemfiú kell hozzá.)

Ja, elnézést: Szijjártó Péter egyszer már bocsánatot kért. A kambodzsaiaktól. Aztán gyorsan közölte, hogy igazából nem is hibázott semmiben.

Úgyhogy a kérdés helyesen inkább úgy hangzik:

Vajon lehet-e egyáltalán jogállam tévedhetetlen kormánytagok országában?

Ja, és amúgy: Vajon Szájer József drogos szexpartijában sem talál kifogásolhatót, Bencsik úr?