Érdemes felfedezni Ady Endre karácsonyi verseinek misztikumát!
Milyen különös, hogy az egyik legzaklatottabb életű, testi-lelki gondokkal küzdő, szenvedélybetegen is szenvedélyesen alkotó költőt ihletett meg a legtöbbször a karácsony a magyar irodalomban. Ady Endre ünnepi lelki vándorútjai az érzések, hangulatok rengetegében hozzásegítenek a karácsony varázslatának átéléséhez. Induljunk el közösen megint, újra felfedezni Ady Endre karácsonyi verseinek misztikumát.
1899 a fiatal Ady Endre életében a két talán legismertebb, legtöbbet idézett magyar karácsonyi vers megírásának időpontja is. A Karácsony ( Harang csendül…) kezdősorú költemény olyan, akár egy rekviem az eltűnt, vissza már sohasem hozható, gyermeki áhítattal teljes tiszta ünnepért. Harang, falusi templom, ifjak és vének közös imádsága, és hatalmas vágy a mindent betöltő, ki-és túláradó szeretetre. Mindez a költeményben feltételes módban jelenik meg, „de jó volna, ha ez igaz lenne” – ismétlődik sokszor a műben. Csak egy szép rege volna az érmindszenti faluba vissza-és megtérő költő karácsonyi látomása? Mintha itt lenne a nagy Isten-fogalmazza meg a bensőséges hangulattal teljes áhítatot Ady Endre.
Karácsony – Harang csendül...
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
1899-ben született meg a Karácsony- Ma tán a béke… kezdősorú költemény is. Szomorú hasonlóság érződik az 2020-ban válságba jutott emberiség keserűséggel teljes életérzése és a huszadik század küszöbéhez érkező költő világlátása között. „Beteg a világ, nagy beteg”-borzongató a vers refrénjének letaglózó igazsága. Nem volt elég Krisztus, nem volt elég Betlehem, nem volt elég a tanítás, új Messiás kell- üzeni Ady. Vajon mikor érkezik el Magyarországra? - tehetjük fel a költői kérdést sokan…
Karácsony – Ma tán a béke...
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…
1899