Kéri László: Orbán úgy viselkedik, mint a váratlanul megzavart éjjeli betörő, futás közben még viszi, amit tud
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri
Zsúrpubi: A kormányzati propaganda-gépezet újabb gazdaság- és lakosságmentő csomag beharangozásával élesztgette a lakosság lankadó figyelmét. Beszéljünk erről egy kicsit!
Kéri László: A hétvégére tartogatták azt a meglepetést, amelyben végül semmiféle meglepetést keltő elemet nem találhattunk. Hacsak azt nem, hogy nincsen az a riasztó, elrettentő vészhelyzet, amelyben ez a kormányzat képes újra meg újra azt tenni, amit már korábban is ezerszer megbíráltak, és tegyük azt is hozzá, hogy alapos okokkal bíráltak. Konkrétan a szombaton bejelentett kormányfői intézkedésekre gondolok, amelyek mintegy sűrítve mutatják meg az elmúlt év leginkább tragikus és önleleplező mivoltát. Nagy garral várják, beharangozzák, előre megünneplik, s amikor a soványka részletek ténylegesen napvilágot látnak, akkor megpróbálják az ezredrangú döntéseket történelmi jelentőségűvé stilizálni. Most is ez történt, s ha egy rövid időre elmerülnénk a részeletekben, akkor mindezt a napnál is világosabban igazolni is tudnánk.
ZSPB.: Akkor vágjunk neki egyenként a részleteknek!
K.L.: Először is, minden egyébnél egyértelműbb a szombaton bejelentett intézkedéseknek a fővárossal, illetőleg azon nagyvárosi területekkel szembeni romboló szándéka, amelyek elvesztését a Fidesz tavaly október óta nem képes elviselni. Tudjuk, ezek a döntések az ellenzéki önkormányzati vezetések kiéheztetésére irányulnak, tudjuk, hogy e mostani intézkedésekkel szeretnék elvenni még azt a maradék forráslehetőséget is, amelyekkel ezek eddig rendelkeztek. De mostantól kezdve még azt is tudhatjuk, hogy ez a fajta bosszúhadjárat távolról sem elégszik meg az ellenzéki önkormányzatok korlátozásával, hanem egyenesen az ott lakók elemi közellátási szükségleteit fogják veszélyeztetni.
Ez pedig már túl mutat a hatalmi játszmák logikáján, ezzel már az utca emberének elemi létét, biztonságát is veszélyeztető szerkezetet szeretnének kialakítani. Jól látta mindezt előre számos Fideszes polgármester is, szóltak is időben ők is, ám a veszélyhelyzet elhárítása érdekében ezek után intézményesíteni fogják az önkormányzatok egyedi, szubjektív mérlegelésen alapuló, utólagos támogatásának a rendszerét. Ez a döntés, úgy ahogyan van, többféle alkotmányos szabályba ütköző megoldás, de nincsen semmiféle illúzióm a tekintetben, hogy esetleg az Alkotmánybíróság utólag képes lenne mindezen bármit is változtatni. A lóláb akkor is kilóg, amikor a 25 ezer főnél kisebb lélekszámú települések számára külön kerülőutat teremtenek, jogilag megengedett, sőt, preferált kerülőutat. A választói magatartás alakulását figyelemmel kísérő, meglehetősen szűk körű szakértői gárda, valamint a belpolitikai újságírók érintett csapata pontosan tudja, hogy ez az a szociális mező, ahol a Fidesz bázisa választásról választásra egyre erősebb, ahol a legutolsó alkalommal is sikerült a kétharmados támogatást megteremteni. Innét kezdve már csak egyetlen lépés lehetne annak a nyílt meghirdetése, hogy kormányzati pénzt csak az a település kaphat, ahol többségben vannak a kormánypárti szavazók, a többiek pedig megérdemlik, hogy elvegyék a forrásaikat. Azaz, e legutóbbi döntés lényegét is abban látom, hogy újból és újból megerősítik a szeptember végén meghirdetett orbáni stratégiát.
ZSPB.: Mármint ami Orbán Viktor gigacikkében szerepelt?
K.L.: Ama híres, Magyar Nemzet-béli esszéjében Orbán nagyon világosan megmondta: ettől kezdve egyetlen szempont számít, a következő, 2022-es választási győzelem. Azt is világossá tette, hogy a járvány elleni küzdelem lépéseit, döntéseit is ennek az univerzális és mindent megelőzően elsöprő fontosságú kérdésnek alárendelten kell értelmezni.
Összeállt az ellenzék egytelen kihívó tömbbé, ezért róluk azt kell bebizonyítani, hogy ők a vírus pártján vannak, a kormányzat meg a lakosság megmentésért dolgozik. S ha ezt a képtelen állítást magától nem értené meg a lakosság, akkor minden meglévő eszközzel elő kell segíteni ezt a fajta polarizációt. S ha ezt az alapvetést megértjük, akkor arra is választ kaphatunk, hogyan értelmezzük a szombaton meghirdetett döntések további elemeit. Nézzük például a kamatokkal kapcsolatos döntéseket! Ezeknek az első számú teherviselői a bankok lesznek, és nem a költségvetés. Ezt a játékot már egyszer láthattuk tavasszal is játszani, úgy látszik, hogy van az a hosszabb távú érdek, ami miatt ezt újból lenyelik. A szombati döntések változatlanul nem akarnak tudni azon százezrekről, akiknek megrendült a fizetőképessége, a korábbi szűkös tartalékaikat felélték. Ezek a rétegek sem áprilisban, sem az ősszel és most sem férnek be a kormányzat látószögébe. Az egyetlen kézzel fogható döntés a költséges lakásfelújítást végzők intézményes megsegítése lett. Szerinted mely rétegeknek okozza pillanatnyilag a legnagyobb gondot a többmilliós összegeket igénylő lakásfelújítás?
Összességében úgy látom, változatlan erővel zajlik a parasztvakítás, időnként nagy-nagy csinnadrattával bejelentenek egy-egy „sohanemlátott jelentőségű/méretű” gazdaság- és/vagy egészségvédelmi csomagot. Amelyek napvilágra kerülte után továbbra is látható, hogy sem a gazdaságot, sem pedig a veszélyeztetett milliók egészségének védelmét nem szolgálják, hanem valami mást. Vagy a korábbról is jól ismert oligarchia stabilizálását, vagy már a következő választások előtti kampánycélokat.
Változatlan erővel folyik a kommunikációs süketelésre leegyszerűsödött kormányzás, amely idővel még kibővült a még elsajátítható vagyonok eltüntetésével. Időnként az az érzésem, úgy viselkednek, mint a váratlanul megzavart éjjeli betörők. Futás közben még gyorsan elrakják a kezük ügyébe kerülő holmikat. Egyedül abban bízom, hogy legalább majd az utcán észreveszik őket, mint ahogyan történt ez a csatornán távozóval is.