Kéri László: Orbán egy tanyasi Trump a magyar pusztaságban, aki imád hencegni

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri

Zsúrpubi: A karácsonyi időszakban történt olyasmi, ami felkeltheti egy elemző figyelmét?

Kéri László: A mögöttünk hagyott hét legnagyobb eseménye és a legtöbb embert közvetlenül is érintő momentuma a szentestére feloldott tilalomból adódó családlátogatási lehetőség lehetett. S mégis, ha visszanézzük a portálokat és a híreket, akkor azt láthatjuk, hogy tucatnyi olyan fejleménnyel találkozhattunk, amelynek mindegyike megérdemelné az utólagos közfigyelmet is. Számos országban a korábbiakhoz képest sokkal rosszabbra fordult a járvány trendje, és nem kell ahhoz túl nagy fantázia, hogy megjósoljuk: január elején ez még inkább így lesz. Igaz, a magyar gyakorlathoz képest sok országban egészen szigorú döntéseket hoztak. Ahol meg nem, ott viszont a politikusok terhelték meg népeik amúgy is törékeny alaphangulatát: lásd Amerikában a hatalmáról lemondani nem képes vesztes manővereit, avagy Angliában az utolsó pillanatokig kifeszített, a klasszikus chicken game-logikával előadott Brexit-játékokat. Viszont, nálunk is akadt egy-két olyan esemény, amelynek ízlelgetésével bőven elleszünk e heti krónikánk összeállítása során. Először is arra, hogy megérkezett a vakcina első szállítmánya, másodsorban meg a karácsony estéjén bejelentett 860 milliárdos pénzosztogatás felháborító részleteire.

ZSPB.: Kezdjük a vakcinával!

K.L.: Annál is inkább, mert az igazán fontos részletekről szinte semmiféle biztos információink nincsenek. Már az is mulatságos, hogy a kormány tagjai meglehetősen eltérő mennyiségekről beszélnek, lényegében ahányszor megszólalnak, annyiszor mondanak más-más adatokat.

Azt a hazai média elengedte a füle mellett, mikor a kormányfő képes volt azt állítani, hogy szerinte két nap alatt be lehetne oltani az egész országot. Meglehet, viccnek szánta ezt, akkor meg az a gond, hogy miféle ízlésre vall, ha valaki olyasmivel viccelődik, aminek keretében sok-sok ezer ember halt már így is meg. Ha meg komolyan gondolta, akkor még nagyobb a baj, mert ez azt jelenti, hogy a tizedik hónapja tartó tömeges veszélyhelyzetről még annyit sem tud, mint amennyit bármely háziorvos öt perc alatt el tudna neki magyarázni.

Feltehetően ugyanaz lehet e fura jelenség magyarázata, mint a többi hasonló karakterű magatartásának: imád hencegni, imádja magát a senkihez sem hasonlatos problémamegoldó szerepkörében felmutatni. Tanyasi Trump a magyar pusztaságban, jó nagyokat kell kajabálni, hogy minél messzebbre hallatszódjék. Nem vitatom, hogy hihetetlenül nagy, páratlan nehézségekkel terhes közpolitikai kihívást jelent minden kormányzatnak, így a magyarnak is egy ilyen, milliókat erősen érintő és kényszeresen bevonandó akció megszervezése. Csak az a baj, hogy ez a kormány a hosszú évtizede alatt egyfelől hozzászokott - és minket is hozzászoktatott - a titkolózás és mellébeszélés rutinjaihoz, mert nem nagyon kedveli, ha kívülről is ellenőrizhetőek a lépéseik. Másfelől meg bármiféle probléma megoldása előtt szeretik magukat már előre megünnepeltetni, mintha mindent meg lehetne oldani ráolvasással és kommunikációval. Mindkét hiányosságra, politikai hibára jótékony gyógyszer a kollektív felejtés, hiszen

ki emlékszik már arra, miket is mondott a külügyminiszter a várható orosz csodaszerek pillanatokon belüli felhasználásáról, amely legalább akkora siker lehetett volna, mint az általa vezényelt akció, aminek következtében elsőrangú lélegeztetőgép-nagyhatalommá válhattunk.

Szóval, lesz itt még gond, és jó lenne egyenes, világos és egyértelmű beszéd keretében az ország tudomására hozni azt, amit majd a maga keserves tapasztalatán úgyis meg fog tanulni: hogy még hónapokig együtt élünk a járvány terjedésének realitásaival és veszélyeivel. Nagyszerű hír, hogy megjött az első komoly vakcinaszállítmány, de akárhányszor is ünnepeltetik ezt a közszolgálati médiában, nem ártana, ha rendszeresen azt is mellé tennék, hogy mire kell számítanunk a következő, igen kínos hónapok során.

ZSPB.: Hogyan kapcsolódik ide a pénzszórás?

K.L.: Sajnos, nagyon is közvetlen módon. Egyfelől a december 24-én (!) megjelent Közlöny 137 oldalon át tartalmazza ama 860 milliárd forint címzettjeit, amelyek részesülhettek a váratlan karácsonyi ajándékból. Avagy nem is annyira váratlan, mert például az önkormányzatoknak juttatandó 28,6 milliárdnyi összegből láthatóan a saját irányítású - fideszes – nagyvárosokat fogják kompenzálni, és jól tudják, hogy ezt a többiek rovására teszik.

Ennek az irdatlan nagyságrendű összegnek 5, azaz öt százaléka megy a kórházak adósságfinanszírozására, miközben az ideológia, az osztogatás címkéje a járvány-okozta helyzet miatti gazdaságvédelem. A Tihanyi Alapítvány ehhez képest kétszer ennyit kap, mikor már így is példátlan eszközökkel tömték ki korábban, és a kierőszakolt alkotmánymódosításnak köszönhetően ezek után ez már nem lesz közpénz, hanem a saját szűk kör anyagi jövőjének gondtalan biztosítása.

És a további kedvencek is a megszokottak, a Bethlen Gábor Alapítvány 59 milliárdja, a sportcélú összegek nagyjából megegyeznek a kórházakra szánt pénzzel, a külügy pedig tovább erősödik, mint pénzújraosztó alközpont. Nem folytatom, aki nagyon kíváncsi utána nézhet a Magyar Közlöny december 24-i számában. És ez is milyen már? Egy ilyen horderejű és volumenű döntést eltenni, eldugni karácsony estéjére, hátha nem veszi majd észre senki sem! Annyira kisszerű, annyira pitiáner, ugyanakkor pedig életveszélyes és a közös jövőnket tudatosan elherdáló eljárás ez is, mint az összes többi, amit évek óta mindannyiunkkal művelnek. A gátlástalan politika dinamikája viszont az elmúlt hónapokban mintha gyorsuló ütemet vett volna, lehet, hogy nemcsak a következő választási győzelemre készülnek, hanem ugyanolyan intenzitással a vereségre is.