Fülünkbe sugdosó szovjetek és Requiem

Fülünkbe sugdosó szovjetek és Requiem
Fotó: zsurpubi.hu

Idén június 8–12-e között már 88. alkalommal rendezték meg az Ünnepi Könyvhetet a budapesti Vörösmarty téren és további több mint nyolcvan helyszínen. Az alábbi listába azokat a könyveket gyűjtöttem össze, amelyeket legjobban vártam és ajánlom a kedves Olvasók figyelmébe.

Benedek Szabolcs: A fiumei cápa - Helikon, Budapest, 2017.

A József Attila-díjas szerző nem kevesebbre vállalkozik, minthogy bemutassa a Monarchia legfontosabb kikötővárosának életét az első világháborút megelőző utolsó békeidőkben. A regény története szerint egy budapesti újságíró látogat Fiumébe, hogy utánajárjon a bulvárhírnek, miszerint a környéken cápa jelent meg, közben pedig egy fiatal hölgy gyanús körülmények között életét is veszti. A könyv azonban jóval többnek ígérkezik, mint egy krimi, és a boldog békeidők legfontosabb, ám a szőnyeg alá söpört, kimondatlan társadalmi problémáira (tömeges kivándorlás Amerikába, nemzetiségi problémák) is rávilágít.

Tompa Andrea: Omerta. Hallgatások könyve - Jelenkor, Budapest, 2017.

A regény azért igazán különleges, mert az ’50-es évek Erdélyében, Kolozsváron játszódik. Hőseinek – három nő és egy férfi, teljesen különböző társadalmi háttérrel – nem csak egymással, hanem a kőkemény kommunista diktatúrával és a magyarságuk miatti negatív megkülönböztetéssel is szembe kell nézniük. A regény 700 oldal, így biztosak lehetünk, hogy nem született még ilyen vaskos irodalmi feldolgozás arról, hogy milyen volt Gheorghiu-Dej diktatúrájában magyarnak lenni, és milyen hatással volt az erdélyi magyarság életére az 1956-os forradalom és szabadságharc. A szerző maga is kolozsvári, így pontosan tudja, milyen most és milyen volt korábban az ottani élet.

Nem mindennapi történelem - Szerk.: Balogh-Ebner Márton – György Sándor – Hajnáczky Tamás, Gondolat, Budapest, 2017.

Manapság rengeteg történelmi oldal, blog működik, igencsak változó minőségben. Ebből a halmazból sikerült alig két év alatt kiemelkednie a Napi Történelmi Forrásnak, amely magas szakmai színvonalon, de a nagyközönséget is érdeklő témákról, élvezetes stílusban közöl cikkeket. A szerzők fiatal szakemberek, akiknek talán lassan sikerül elhitetnie a történelem iránt érdeklődőkkel is, hogy a történészek nem feltétlenül kopott zakójú, szemüveges, unalmas bölcsészek. A szerzőgárdának most jelenik meg az első nyomtatott kötete, amelyben többek között olyan témákról olvashatunk, mint a Kínában városokat építő hunok, a középkori királygyilkosságok, magyar női ikonok vagy a Mexikóban harcoló magyar huszárok.

Baráth Magdolna: A szovjet tényező - Gondolat, Budapest, 2017.

Szintén a Gondolat gondozásában jelent meg Baráth Magdolna kötete az 1945 után Magyarországon tevékenykedő szovjet tanácsadókról. Rengeteg könyv feldolgozta már Magyarország második világháború utáni történetét, a kommunista diktatúra kialakulását és működését, a kötet azonban azt ígéri, hogy ezúttal azoknak a személyeknek a szemén keresztül ismerhetjük meg a történteket, akiket Moszkvából küldtek a budapesti események irányítására, ellenőrzésére. Remélhetőleg így jobb képet kapunk arról, hogy a szovjet vezetés, vagy akár maga Sztálin hogyan gondolkodott Magyarországról, illetve megismerhetjük az emberi tényezőt is (amelyet a marxista történetírás igyekezett kiirtani, és csak az utóbbi években kezdték újra számításba venni), hogy az egyes megbízottak hogyan hajtották végre az utasításokat.

Pál Dániel Levente: Álmaink piros sportladája - Művészeti és Irodalmi Jelen, Arad, 2017.

Nehéz egy verseskötetről ajánlót írni, mert még nem volt lehetőségem kézbe venni. Ami miatt mégis ajánlom ezt a kötetet, az a szerző alig két hónapja megjelent másik kötete, Az Úr nyolcadik kerülete. Erről röviden annyit kell tudni, hogy Pál Dániel Levente beköltözött a „nyóckerbe”, ahol éveken keresztül gyűjtötte a történeteket, amelyeket előbb Facebookon közölt, majd papírra vetett. A kis sztorik egyszerre viccesek, szomorúak és adnak rendkívül pontos képet a legendássá vált helyszín mindennapi életéről, „valóságáról”. Kíváncsian várom, hogy a szerzőnek sikerül-e ugyanezt visszaadnia versein keresztül, remélhetőleg a teljes magyar társadalmat érintve.

Hatala Csenge: Requiem - Athenaeum, Budapest, 2017.

Hatala Csenge előző kötete, a Hírzárlat egy szinte letehetetlenül izgalmas dokumentumregény volt, amely az 1973-as balassagyarmati túszdrámát dolgozta fel. A szerző rendkívül alaposan járt utána a részleteknek, felkeresett gyakorlatilag minden fellelhető szereplőt, iratok után kutatott. Pont azt tette, amit egy oknyomozó újságírónak tennie kell(ene), és éppen emiatt volt olyan izgalmas a könyv, mint egy jobb hollywoodi krimi. Ugyanezeket az izgalmakat ígéri a szerző újabb könyvében, amely azt járja körül, hogyan született a Karthago Requiem című slágere, ki volt az a fiú, aki azon a bizonyos székesfehérvári koncerten életét veszítette, milyen körülmények között, és mindez milyen hatással volt a zenekarra a Kádár-korszak utolsó évtizedében.

Bánó Attila: Családban a nemzet - Athenaeum, Budapest, 2017.

Nehezen meghatározható, hogy Bánó új kötete egy családregény, dokumentumregény, történelmi szakkönyv vagy ezek keveréke. A szerző nagyon nehéz témát választott, saját (nemesi) családjának történetét kutatta ki. Ez annyiból hálátlan feladat, hogy ilyenkor mindig kerülnek elő olyan szőnyeg alá söpört családi titkok, melyekről a kései utód inkább nem szeretne tudni, még nagyobb dilemma pedig, hogy hogyan írja meg ezeket. A könyv igazi értékét épp az adja, hogy Bánó helyén tudja-e kezelni ezeket a dolgokat. Valószínűleg igen, és kapunk egy olyan kötetet, amely egy család több száz éves történetén keresztül bemutatja, hogy milyen is valójában magyarnak lenni, hogyan tudják cipelni az egyes szereplők az ősöktől kapott történelmi örökséget, hogyan alakítja a magyarságtudat egy család identitását és hogyan történik ugyanez fordítva. Kevés az olyan könyv, amely a magyar történelmet egy több évszázados folyamatként tudja kezelni. Ha Bánónak ez sikerült, ott a helye a könyvespolcokon.