Mécs Lászlót koholt vádak alapján ítélték börtönbüntetésre
127 évvel ezelőtt, ezen a napon született Mécs László, költő.
Mécs Lászlót az első világháború végén, 1918-ban szentelték pappá, Jászóváron. Később nagykaposi és királyhelmeci plébánosként szolgált. A második világháború után Csornán és Pannonhalmán élt. 1953-ban koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták.
Mécs László papköltő volt, aki lírájában az élet teljességének megélésére vállalkozott. Költészetében az igazán mély és szép érzések és gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk retorikájával.
Mécs László: Vallomás /részlet/
Vallomással tartozom a világnak,
mert sokat beszél rólam a világ.
Nagyon kell szeretni!!
A méh nagyon szereti a munkát s a mézet,
s a föld millió mérges virágja közt megtalálja a mézet.
A vetések nagyon szeretik a Napot,
s kiszerelmeskedik nekünk a kenyér örömét.
A parasztnak nagyon kell szeretnie a földet,
a napnak az oltárt, az anyának a szenvedést,
Magdolnának Krisztus lábait,
Assziszi Szent Ferencnek Krisztus sebeit,
mindenkinek szeretnie kell a keresztjét,
mindenkinek nagyon kell szeretnie az Istent.
Halljad világ a vallomásomat:
egyszerűek legyünk mint az országút,
hogy mindenkihez elmehessünk,
jók legyünk mint a levegő,
hogy mindenkit megölelhessünk,
édesek legyünk mint a kenyér,
hogy mindenkit etethessünk,
vidámak legyünk mint a bor,
hogy mindenkit megnevettessünk.
(A cikk első változata 2021.01.17-én jelent meg.)