Mécs Lászlót koholt vádak alapján ítélték börtönbüntetésre

127 évvel ezelőtt, ezen a napon született Mécs László, költő.

Mécs Lászlót az első világháború végén, 1918-ban szentelték pappá, Jászóváron. Később nagykaposi és királyhelmeci plébánosként szolgált. A második világháború után Csornán és Pannonhalmán élt. 1953-ban koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták.

Mécs László papköltő volt, aki lírájában az élet teljességének megélésére vállalkozott. Költészetében az igazán mély és szép érzések és gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk retorikájával.

Mécs László: Vallomás /részlet/

Vallomással tartozom a világnak,

mert sokat beszél rólam a világ.

Nagyon kell szeretni!!

 

A méh nagyon szereti a munkát s a mézet,

s a föld millió mérges virágja közt megtalálja a mézet.

A vetések nagyon szeretik a Napot,

s kiszerelmeskedik nekünk a kenyér örömét.

 

A parasztnak nagyon kell szeretnie a földet,

a napnak az oltárt, az anyának a szenvedést,

Magdolnának Krisztus lábait,

Assziszi Szent Ferencnek Krisztus sebeit,

mindenkinek szeretnie kell a keresztjét,

mindenkinek nagyon kell szeretnie az Istent.

 

Halljad világ a vallomásomat:

egyszerűek legyünk mint az országút,

hogy mindenkihez elmehessünk,

jók legyünk mint a levegő,

hogy mindenkit megölelhessünk,

édesek legyünk mint a kenyér,

 

hogy mindenkit etethessünk,

vidámak legyünk mint a bor,

hogy mindenkit megnevettessünk.

(A cikk első változata 2021.01.17-én jelent meg.)