Csók Istvánt rajongva szerették tanítványai embersége és segítőkészsége miatt
1865. február 13-án született Csók István, aki tanulmányait Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként végezte, majd Münchenben és Párizsban képezte magát tovább. A művész Úrvacsora című korai festményével Párizsban aranyérmet nyert.
Csók István később a plein air mesteri tolmácsolója lett. Fiatal művészként a nagybányai művésztelepen is alkotott. Hogy miként ragadható meg a neves magyar művész festészeti világa? Farkas Zoltán, művészeti író a Nyugat folyóirat hasábjain tette erre kísérletet:
„Így lett belőle a vibráló, opálos, a nemes gyöngy színeivel irizáló felületek lelkes költője. Lágy kanyargással futó és kevés festékű ecsetje meghökkentő ötletességgel, finomsággal kapcsolta össze színeit, melyek választékosan finom érzékiséggel sohasem harsogók. Mindig átlátszóan sugárzók és virágszirmok üdeségével fonódnak egybe. Nincsen izzásuk, de mégis erősen érzékiek, a gyönyörködésnek egy választékosan erotikus világából valók. Melodikusak és melódiáik üde fiatalságnak derűs dallamait zengik. Nem édeskések és sohasem kacérkodók, hanem mindig őszintén mondják el szép színálmait, mert mögöttük meleg szenvedély rejlik. Hamvasak és üdék, mint az őszi barack egymásba olvadó, remek színárnyalatai, sziporkázók, mint a nemes magyar opálnak szivárványos színjátékai. Gyakran olyan csillámlók, mint napsütötte ködök alatt nyugvó víztükrök finoman borzongó felszíne, vagy olyan lágyan sugárzók és halványan világítók, mint a selymekből kibontakozó, fiatal női test. Mélységük alig van, mintha ezzel is kerülnék a tér hangsúlyozását, mert legtöbbnyire csupán a bámulatos színgazdagságban egybeszövődő felszínnek változatosságát akarják ábrázolni. Szinyei Hintájának végletekig megoszlott színskálája született újra. Sötét színfoltokat Csók talán csak azért vetett közéjük, hogy a világosak hamvasságát még jobban kiemelje”
Csók István a magyar tenger szerelmese is volt, nem egy festménye tanúsítja a Balaton iránti rajongását. A zseniális festő a nagybányai művésztelep festői tanulságait adta tovább tanítványainak, akik nagyon tisztelték és szerették embersége és segítőkészsége miatt.
A kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész 1961. február 1-jén hunyt el.