Úgy tűnik, a Hír TV végleg lemondott a nézőkről: Gajdics Ottó lett a tartalmi igazgató

Gajdics Ottót nevezték ki a HírTV tartalmi igazgatójának, ezzel egyidőben a KarcFM főszerkesztői feladatait helyettesének, Pelyach Gergelynek adja át, míg a rádió ügyvezetői teendőit továbbra is ellátja. Ez önmagában nem bírna túl nagy hírértékkel, de a Magyarország sajtótörténelmének lapjait feketére festő médiaipari aprómunkások átrendeződése egy dologra azért utal: a Hír TV továbbra is annyira sz.r, hogy még a kormánymédia egyik kispadra ültetett agressziószelepe is jó lesz arra, hogy tovább lépkedjen a posztkádárista nyomvonalon.

A HírTV-vel kapcsolatban decemberben közölte a Direct One szolgáltató, hogy a csatornát a PestiTV-re cserélik a kínálatban, miután a HírTV "népszerűsége és teljesítménye az utóbbi időben nem érte el a korábbi szintet, a műsor szolgáltatója maga kezdeményezte a szerződésbontást".

Február elején kiderült, mégsem bontottak szerződést, továbbra is elérhető marad a szolgáltatónál. Viszont: A HírTV-t valóban nagyon kevesen nézik, a Nielsen mérései szerint 2020. január 1. és 2020. december 29. között átlagosan 784 471 fős elérést produkált, ami a teljes lakosságban, egész napra vetítve 1,16 százalékos közönségarányt jelent. Főműsoridőben a teljes lakosság körében átlagosan 1,17 százalékos közönségarányt ért, ami átlag 420 822 fős elérés. A 18-49 évesek közül pedig átlagosan 0,45 százalék, 72 769 fős elérésük volt. Ezt csak zárójelben.

Szóval, az egykori KISZ-titkár nyerte a nemes feladatot, hogy ezzel a remekművel kezdjen valamit. És ha valaki hallotta már Gajdics Ottót "tartalmat szolgáltatni", akkor az kapásból tisztában lehet vele, hogy a pártállam ezzel a váltással valószínűleg végleg lemondott a nézőkről.

Igaz, még a pártállami fizetésért (amibe jócskán csorognak adóforintok is) cserébe se lehet egyszerű nap mint nap magyarázni a magyarázhatatlan vagy épp „vitaműsorokat” tartani úgy, hogy csak egyetértés lehet Orbán Viktor megkérdőjelezhetetlen államférfiúi-nemzetmentő-kereszténykonzervatív-polgári mivoltában.

Csak érdekességként, hogy Gajdics Ottót a Kevdes Olvasó pontosan el tudja helyezni a történelmi és morális térben, egy G. Fodor Gábor által készített interjúból idéznénk.

GFG három évvel ezelőtt arra volt kíváncsi, miért nem lehet a kommunistáknak megbocsátani. GO pedig kendőzetlenül válaszolt:

„Érdekes ez a düh, mert ez azért megszelídült az idők során. Most már az maradt belőle, amit nagyon pontosan úgy fogalmaztál meg, hogy nem tudok megbocsátani, mert nem lehet megbocsátani. Több okból sem. Először is: igazi bocsánatkérés nem hangzott még el (nevetés). Ezt cizellálnom kell, mert maszatolás volt természetesen, de az igazi bocsánatkéréshez, ha már keresztény kultúrkörben élünk, hozzátartozik a bűnbánat, azután a vezeklés, és azután azok majd megbocsátanak, akiknek ez a dolga és az illetősége. Elsősorban is az Úr.”

És hogy miért igazán szépek ezek a sorok? Mert annak idején a kis Ottóka bizony KISZ-titkárként tengette a napjait. Ugyanakkor, abban a „keresztény kultúrkörben”, ahol pl. Sefka Istvánnal együtt mozognak, ez természetes, mi több, feledhető jelenség. Ugorjunk!

Ennél sikerült egy még grandiózusabb elemzést is kiizzadnia magából az egykori ifjú kommunistának:

„A Gajdics-féle definíció szerint nem az a kommunista, aki ’90 előtt élt, hanem aki ’90-ben úgy maradt. A komcsik nagyon rafkósak voltak, mert teleküldték az összes rendszerváltó pártot az embereikkel, és akkor most vigyorog a sok kritikus, hogy „hööhöö, de a Fideszt is” – igen, csakhogy azok végigmentek a damaszkuszi úton. Azért az nem mindegy!”

De nem ám! Már csak azért sem, mert a 2010-ben kétharmados országgyűlési többséggel hatalomra jutó Fidesz-KDNP nem igazán törte magát, hogy felfedje az embertelen rendszer bűnöseinek kilétét, sőt az erre vonatkozó ellenzéki kezdeményezéseket is rendre leszavazták. Így sajnos 30 éve nem tudhatjuk, hogy ki az, aki '90 előtt is kommunista volt és még '90 után is úgy maradt.

Ja, de. Pontosan tudjuk.