Nemzeti színekbe átvedlett komcsik fújják még most is a passzátszelet

A héten volt a kommunizmus áldozatainak emláknapja, amit a nemzeti és keresztény szerepben tetszelgő kormányunk nagyon magáénak érez. Ők, „Magyarország megmentői” fenntartják maguknak a jogot, hogy a hősökről, a szabadság eszméiről tartsanak megemlékező kiselőadást, pedig eddig több mint 20 alkalommal bújtatták elkaszált törvényjavaslatok mögé az embertelen rendszer felelőseit, sőt, a kivénhedt kommunisták ma nemzeti trikolórral átkötött narancsal a szájukban játsszák hazafit.

Manapság eladott lelkű hazaárulók a szabadság és a nemzeti függetlenség felkent papjaiként tetszelegnek az antikommunista szerepben, miközben annak idején jó eséllyel még csak a tükröt sem köpték szembe, mikor épp az elvtársak hátuljában egyengették jelentéktelen karrierjüket. Aztán jött a NER, akiknek az aprómunkásai közé kiválóan illeszkednek az egykori KISZ-titkárok, MSZMP ifisták.

Most az a Fidesz oktat ki minket, hogy hogyan kell jó kereszténynek, jó polgárnak, jó demokratának, jó európainak, és jó nemzetinek lenni, aki az ’50-es évek óta a legarcátlanabb és leggusztustalanabb kormányzással taszítja emésztőgödörbe az országot, és húz le minden demokratikus alapelvet a vécén. Talán Orbán Viktor az első igazán elvhű utódja Rákosi Mátyásnak. Márha lehet elvhűnek nevezni valakit, aki korábban még kommunistaellenes liberálisként ragadta meg a rendszerváltás lobogóit, ma meg az egyetlen politikai programpontja a "balliberálisozás".

Szóval ők a jó anitikommunisták, akik a legalantasabb eszközökkel karaktermészárolnak és lehetetlenítenek el mindenkit, aki az övékkel ellentétes véleményt fogalmaz meg. A Vezér, aki Pekingben kommunista emlékművet koszorúz. A Vezér, aki a kommunista Vietnámban épít kórházat. A Vezér, aki egy évtizede tanít arra egy egész népet, hogy hogyan kell gyűlölni. A Vezér, aki nem merte kimondani, hogy nem volt ügynök, hogy nem jelentett senkiről ’89 előtt, és akinek a pártjába és holdudvarában a mai napig ott ülhetnek a büdös szájú vén kommunisták. Az ügynökkérdés régóta fertőzi a magyar közéletet, és nagyon jól tudjuk, hogy a Fidesz is igen jelentős vírushordozó lehet.

Főleg, mert ott vannak a sokat foglalkoztatott médiaipari csinovnyikok, akiknek a rendszerváltás csak annyit jelentett, hogy az Internacionálét lecserélték a székely himnuszra, mert most már az fizet jobban. Az Országgyűlés elnöke szerint például a kommunizmus békés volt. Nyilván azért dolgozott akkortájt az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságkutató segédmunkatársaként. Gajdics Ottó újdonsült Hír TV tartalomigazgató KISZ-titkárként tengette a napjait. Stefka Istvánt 1982-ben a kommunista belügy tüntette ki, és a korszak legaljasabb figurái között játszotta ugyanazt a szánalmas csicska-szerepet, amit mostanában. Bencsik András a szovjet-magyar barátságra csorgatta ugyanúgy a nyálát úgy, mint manapság Orbán Viktor beszédeire.

Ez a brigád ma a magyar közélet kormánypárti krémje. És nem értjük, miért nem volt valódi rendszerváltás.