Ami ebben az országban történik, az még viccnek is rossz

Mi lenne, ha vesztésre állnánk a járvánnyal szemben és lakosságarányosan hazánk rendkívül rossz helyen állna a halálozásokat tekintve? Még csak az hiányozna, hogy a legnagyobb baj közepette próbálják ki a járóbeteg-ellátás centralizálást, vagy elérjék, hogy több mint ötezer egészségügyi dolgozó keressen inkább más hivatást a járvány közepén a röhejes kollektív szerződésre adott válaszként.

Kész szerencse, hogy nem kényszerültünk arra, hogy önkénteseket kelljen toborozni a kórházakba, hogy szakképesítés nélküli emberek lássák el a több ezer beteget egyszerre.

Képzeljük csak el, mi lenne, ha a miniszter egy királyunk legózásával és ethno-fintnesszel szórakozna ahelyett, hogy egyenes parancsokat adna a járványkezelésben...

Vagy ha nem lenne elég vakcina, a tisztifőorvos meg egy teljes éven át hülyeségeket beszélne, illetve folyamatosan csak álhírt ordibálnának mindenre a kormányközeli szereplők.

Képzeljük csak el, milyen botrányos lenne, hogy a világjárvány közepette kiderülne, hogy a rendszer a saját haverjainak, illetve a zsebführer hobbijaira, neadjisten futballstadionokra szórná a pénzt? Hogy is nézne az ki, hogy míg a kórházakban már szinte nincs hely az újabb és újabb súlyos eseteknek, kiderülne az, hogy mostantól a háziorvosokat is odarendelhetik, fittyet hányva arra, hogy közben százezrek várnak oltásra?

Nyilván nem fordulhat elő egy ilyen jól szervezett országban az sem, hogy mondjuk pécsi családokat száz kilométerekre rendelnek be oltásért, majd lefújják az egészet, de aki brahiból elmegy érdeklődni, mégis kap vakcinát?

És hát persze az is tiszta röhej lenne, ha a komplett kormány kormányzás helyett egy tizenkét éve lemondott miniszterelnökre mutogatna, hogy miatta szar minden.