Jobboldal, baloldal - meddig működnek még a politikai címkék?
A kimutathatatlan nézettséggel rendelkező Pesti TV szervilis műsorvezetői, vagy éppen Apáti Bencéék a Főhős című műsorban - de tulajdonképpen az összes orbánista nyaller - gyakran használják önmagukra a "jobboldali" megnevezést. És persze a másik oldal, a "baloldal", akiket nemcsak ellenfélnek, de ellenségnek tartanak. Lejárató jelzőkkel illetik őket és faék egyszerűségű, de a megvezethető, főleg alacsony társadalmi státuszú embereknél kiválóan működő kommunikációs panelek robotszerű ismételgetésével próbálnak rombolni.
A jobboldal/baloldal felosztás az 1789-es francia forradalomból ered, a jobboldaliak képviselték a klasszikus értékekhez való ragaszkodást, a konzervativizmust, királyságpártiak voltak, az emberek anyagi és társadalmi különbözőségeit és az ebből adódó eltérő lehetőségeket elfogadták. Ezzel szemben a baloldal volt a radikális változások elősegítője, a köztársaság, mint államforma pártolója, a haladó, újszerű gondolkodás, az emberek jogainak, a kulturális sokszínűségnek pártfogója, ugyanakkor a hátrányos helyzetű csoportok megsegítése is fontos céljukká vált.
Valójában mind a baloldal, mind a jobboldal esetében elmondható, hogy nem egységes, hanem több különböző ideológiát tömörít, illetve az is fontos, hogy mérsékelt vagy szélsőséges, azaz mennyire fogadja el a másik oldalt. Jobboldali mérsékelt ideológiák például a nemzeti liberalizmus, a konzervativizmus és a nacionalizmus, míg szélsőségesen jobboldalinak mondható az ultranacionalizmus, a nemzeti sovinizmus, a tradicionalizmus és az ultrakonzervativizmus. A nacionalizmus ráadásul eredetileg baloldali ideológia volt, de időközben a baloldali keretek között már nem volt megvalósítható, így szép lassan átsorolódott a jobboldalra. Mérsékelt baloldali irányzatok a liberalizmus, a szocializmus és a szociáldemokratizmus, míg szélsőbalos például a marxizmus, a globalizmus, a kommunizmus és az anarchizmus. De hogy tovább árnyaljuk a képet, az is fontos, hogy a politikai jobb- és baloldal mellett létezik gazdasági jobb- és baloldal is, melyben a jobboldaliság a szabad versenyt és az állam befolyásától mentes piacot preferálja, míg a baloldali elvek az állami befolyást és a tervgazdaságot részesítik előnyben. Akit bővebben érdekel, nézze meg EZT a videót.
Nos, a Fidesz a megalakulásakor a Kommunista Ifjúsági Szövetség, azaz a baloldali KISZ ellenpólusaként jött létre, mégsem tudták a klasszikus jobboldali értékeket magukévá tenni, kifejezetten balos megnyilvánulásaik voltak, a liberális értékrendet vallották (ehhez ma már az akkori Fideszből talán csak Fodor Gábor maradt hű), kivonultak a Parlamentből, amikor Trianon került szóba, tehát mindennek voltak nevezhetők, csak éppen jobboldali, konzervatív pártnak nem. Aztán lassacskán nemcsak jobboldalivá, de már egyenesen szélsőjobboldalivá váltak, mindeközben gazdaságpolitikájuk baloldali jegyeket mutat, hiszen a szabad verseny nem feltétlenül teszi lehetővé azt a mennyiségű lopást, amit egy közpénzektől függő piac már sokkal inkább.
A Fidesz eközben a Jobbik és a “baloldal” együttműködését kifogásolja, holott a Jobbik korábbi, szélsőjobboldali elveket valló szimpatizánsai már régen a Fidesz és a Mi Hazánk soraiban vannak. Dúró Dóra próbálkozása, hogy Szájer Józsefet a pártja ellenpontjaként állítsa be és a homoszexuális partival szemben a Mi Hazánk LMBTQ-ellenes hozzáállását deklarálja, lyukra futott, mert a kommentek többségéből kiderült, hogy azokat a Fidesszel szimpatizálók írják, akiknek a történtek ellenére sem pálya Szájer lejáratása. Ugyanakkor a Mi Hazánk egyik leendő képviselője jelenleg a Fidesz-KDNP színeiben politizál.
Valószínűleg az sem csak nekünk furcsa, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk alelnöke, látványosan ledarálja a Meseország mindenkié című könyvet, majd a Fidesz néhány hét múlva kifejezetten az LMBTQ-közösség tagjainak életét megnehezítő jogszabályokat hoz. Egyébként a könyv irodalmilag értékelhetetlen, azonban az teljesen elfogadhatatlan, hogy bármilyen közösség kirekesztve érezze magát a saját hazájából.
A Fidesz pedig nem képes a szélsőjobboldali, nemzeti soviniszta ideológiát, ahová magát sorolta be, büszkén képviselni. Orbán a hazai zsidóságnak küldött újévi köszöntőt, miközben a közel 90 éves, köztudottan zsidó származású Soros Györggyel riogatta a népet országszerte. Arról nem is beszélve, hogy az egykori gárdista, Varga B. Tamás a Fidesz egyik megmondóembere lett, ám amikor szembesítették korábbi antiszemita kijelentéseivel, fülét-farkát behúzva vonult vissza a csigaházába, ahonnan csak Huth Gergely hívó szavára volt hajlandó visszaavászkodni.
Az igazság az, hogy a Jobbik sokkal inkább megtisztult, az egykori “vadhajtások” pedig a Mi Hazánk és a Fidesz soraiban szökkentek szárba. Az ellenzéki összefogás pedig arról szól, hogy képesek egymást akkor is támogatni, ha ideológiai különbségek esetleg vannak is köztük. Ennek két oka van: a Fidesznek útilaput kötni a talpára, az országot pedig újra élhetővé tenni. Ez ennyire egyszerű.