Szavazni, dolgozni igen, megvédeni nem - Így tojik a magyar kormány a kárpátaljai magyarokra

Szavazni, dolgozni igen, megvédeni nem - Így tojik a magyar kormány a kárpátaljai magyarokra
Fotó: AFP/Stringer/Sputnik Kozák hadtest páncélos terepjárói egy kijevi katonai parádén, 2018. augusztus 18-án

Oroszország és Ukrajna között évek óta feszült a helyzet. A Krím-félszigetet Oroszország gyakorlatilag megszállta, elfoglalta. Arról azonban keveset beszélünk, hogy ez hogyan hat emberi sorsokra és különösen, hogy milyen nehéz helyzetben van a háborús fenyegetettség miatt a kárpátaljai magyarság.

Kelet-Ukrajnában pattanásig feszült a helyzet, hiszen a hónapokig tartó tűzszünetet követően Oroszország jelentős haderőt vezérelt a keleti határhoz, támogatva ezzel az ukrán szakadárokat. Ezzel párhuzamosan elkezdődtek a komolyabb besorozások Ukrajna területén, ami azt jelenti, hogy a nemzeti szerv harckocsikkal köröz a városokban, falvakban és sok esetben összeszedi a fiatal fiúkat és elviszik őket. Ezt egy ott élő kárpátaljai magyar fiútól tudjuk, aki annyira retteg, hogy még nyilatkozni sem mer, fél kilépni a házból és úgy érzi, hogy ez nem emberhez méltó helyzet. Számára megnyugtató megoldás lenne, ha átjöhetne Magyarországra és itt kezdene új életet, azonban jelenleg lehetetlen küldetésnek tűnik átjutnia a határon. Az ukrán államot betegségek, vallási vagy világnézeti meggyőződések nem érdeklik, a magyar fiatalokat előszeretettel sorozzák be, mert egyébként sem a rendszer kedvencei. Ha valaki tisztán magyarlakta területen él, magyar iskolába járt, az ukrán nyelvet nem is feltétlenül érti jól, ami tovább nehezíti a helyzetét, hiszen nem értené jól a katonai parancsokat, ami komoly fizikai bántalmazásokat vonhat maga után. Jelenleg sok kárpátaljai fiatalnak ezek a félelmek a mindennapok valóságát jelentik.

Még innen, a diktatúra és a demokrácia határán táncoló Magyarországról nézve is felfoghatatlan, hogy ezt valakivel akarata ellenére, beleegyezése nélkül megtehetik és fennáll a lehetősége, hogy hadba kell vonulnia egy olyan országért, amelynek ő állampolgára ugyan, de az számára élhető, kényelmes és biztonságos életet biztosítani nem tud. És igen, mondhatni, oda születtek, ezért ha baj van, meg kell védeniük a hazát, de az lenne a normális, ha nem az állampolgárok lennének a hazáért, hanem a haza az állampolgárokért és fel sem merülne a vérben tocsogó XX. század tanulságai után, hogy valaki a nagyhatalmak játszóterén, kötelességből az életét áldozza.

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy amikor szavazni kellett, akkor egy-egy házba akár több mint száz kárpátaljai volt bejelentve és buszokkal hozták őket a szavazás napján, meg amikor meglehetősen sok vendégmunkást hoznak át onnan, nem is csak Kárpátaljáról,  hanem a távolabbi régiókból is, továbbá sok esetben egészen magas összegű nyugdíjakat és segélyeket is kapnak az ottani magyarok, a kormányhoz való hűségüket ennyivel kívánta megvásárolni a Fidesz. Amikor azonban a diplomácia szintjén kellene kiállni értük és megvédeni őket, az már nem megy. Szijjártó Péter külügyminiszterként nem nyilvánult meg és nem jelezte, hogy legalább gondolkodik, vagy összehív egy megbeszélést arról, milyen védelmet tudna adni azoknak a határon túli honfitársainknak, akiknek ez a helyzet tényleg rettegést okoz. Ja, hogy a kormány feje nyakig benne van Putyin hátsójában? Úgy nehéz.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter csütörtökön bejelentette, hogy visszavonja a határra vezérelt csapatokat és a hadgyakorlatot befejezi. Ehhez persze kellett az, hogy a NATO és a vezető európai nagyhatalmak jelezték, hogy finoman szólva nem fogadják kitörő örömmel Oroszország katonai akcióit. Talán a kárpátaljai magyar srácok és velük együtt az egész világ egy ideig megnyugodhat.