Kéri László: Orbánnál a választás megnyerésének szándéka minden racionalitást felül fog írni

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.

Zsúrpubi: Lényegében az utolsó áprilisi napokban is az történt, amihez már második hónapja hozzászokhattunk. Vagyis, az ellentmondásos helyzetekből, a kritikákra jócskán okot adó szituációkból szédületes „sikerek” lesznek.

Kéri László: Ennek az agyafúrtnak tűnő politikai bűvészkedésnek ezen a héten is legalább három-négy látványos példáját élhettük meg újfent. Kezdjük talán az ünnepi hétvégére időzített sikertermelés váratlanul látványossággá bővített történetével. Értem ezt úgy, ahogyan ezt a hétvégén alkalma lett mintegy százezernyi magyar állampolgárnak a saját bőrén is megtapasztalnia. Előző héten a kormányfő megdicsért minket három és félmilliós beoltottsági aktivitásunkért, továbbá beharangozta azt is, hogy ha hamar elérjük a négymilliós határt, akkor minden korábbi állapothoz képest nagyobb szabadsághoz juthatunk. Akiben van némi hajlandóság arra, hogy nézegesse a hosszabb távú adatokat, az jól tudhatta, hogy ezúttal is olyasmit ígért, aminek a lehetőségeivel igen régóta tisztában lehetett. Hiszen az újabb siker elérhetőségét mind a rendelkezésre álló vakcinák száma, mind pedig a regisztrációs adatok alakulása alátámaszthatta.

Valami zűrzavar a héten mégis közbejöhetett, mert pénteken pánikszerűen dobták piacra az addig kevésbé reklámozott Pfizer-tartalékokat is.

Lett is mindebből akkora káosz, amelynek a részleteit ehelyütt talán fölösleges részletezni, hiszen erről mindenki eleget hallhatott az elmúlt napokban. A lényeg úgyis az lett, hogy az utolsó pillanatokban meglett a négymilliós beoltottság, és mehet most már meccsre a szurkoló, hiszen ő lenne a legfontosabb célcsoport. A többieknek pedig végre megnyílnak a vendéglátóhelyek, az állatkertek, könyvtárak stb. És az eddig is értelmetlen kijárási tilalmon is látványosan oldani lehet. Nincs ezzel nekem semmi bajom, csak éppen elemzőként kénytelen vagyok egyben látni a folyamatokat és némi szájtáti meglepettséggel érzékelem ennek a szemfényvesztésnek az elsöprő sikerét.

Ígérj meg valami olyasmit, ami magától is megvalósul, aztán ezt add el úgy, mintha az a te jóindulatod és előrelátásod következtében állna elő. Kapcsold össze a várható oltási számok legkönnyebben megjegyezhető sarokszámait az amúgy is elkerülhetetlenül bevezetendő lazításokkal, és tegyél úgy, mintha mindez a TE bölcs politikai előrelátásodnak lenne köszönhető.

Mellesleg, mintegy melléktermékként azt is folyamatosan lebegtesd meg, hogy bárki, aki mindezt kritizálni merészelné, az a járvány pártján áll, oltásellenes és az álnok ellenzék ügynöke. Ez a politikai csomag ráadásul tetszés és alkalmi igény szerint tovább bővíthető, mert szabadon kiterjeszthető azokra is, akik bírálni mernék azt, amit közben Brüsszelben intéztél, illetve, amit NEM intéztél. Kiterjeszthető azokra is, akik kétségbe vonják újkeletű kínai udvarlásod hasznosságát és értelmét. Ráhúzható azokra is, akik meg merik kérdezni, hogy mivégre kell újból meghosszabbítani a rendkívüli állapotot. Főleg akkor, ha ennyire szépen és sikeresen haladunk előre a vírus legyőzésében…

ZSPB.: Úgy tűnik, ezzel már bele is vágtunk a további példák sorába.

K.L.: Igen, a héten akadtak még szebbnél szebb esetei annak, hogyan lehetséges a nagyon is vitatható ügyekből nemzeti sikereket kovácsolni. A heti nyitány például az volt, ahogyan megszavazták a közalapítványi modellnek még az egyetemeken is messze túlterjeszkedő lehetőségeit. S amiből világosan kiderült, hogy egy esetleges választási vereség utáni párhuzamos világban a jelenlegi Fidesz-elitnek többszörösen is védett és anyagilag is bebiztosított helyet lehet teremteni. A kritikákra adott válaszból pedig az derülhetett ki, hogy mindez az esetleges külföldi befolyással szembeni nemzeti érdekvédelem legszebb példái közé tartozó megoldás. Hát, igen… hacsak úgy nem. Szép is az, ha a nemzetet azonosítjuk egy szűk érdekcsoport helyzetének maximális védettségével. Az elmúlt tíz évre visszatekintve ez nem éppen egyedi eljárás, hanem a fősodornak is tartható politikai szemléletmód és akarat. S a legszebb az, ha a hasonló féligazságok termelését kiterjesztik a nemzetközi színtérre is.

ZSPB.: A múlt heti brüsszeli pávatáncról beszélünk?

K.L.: Igen-igen. Mi büszkén lemondunk ezermilliárdos nagyságrendű fejlesztési pénzekről is, ha attól kell tartanunk, hogy e pénzek felhasználását még ellenőrizni is szeretnék. De nem ezt hangoztatjuk, mert ezzel amúgy is mindenki tisztában van. Hanem ezt is elő lehet adni a nemzeti szuverenitás védelmeként: mondván, hogy mi nem szeretnénk a külföld felé eladósodni. Mondja büszkén ezt az a kormány, amely ugyanezen a héten keres magának megindokolhatatlan kínai eladósodási kényszert, és bizonygatja egy olyan egyetem idehozatalának szükségességét, amelyet rajta kívül senki sem igényelt.

De ha már eladósodási félelmeket említünk, akkor azt se hagyjuk szó nélkül, hogy úgy álltak elő a jövő évi költségvetési elképzelésekkel, valamint az ideinek a módosításával, amelyből éppenséggel az eladósodás további - és igen kevéssé indokolt - fenntartása tűnik ki. Olyannyira, hogy ezzel szemben még a kormányzati körök által kézben tartott intézmények is kritikus hangokat ütöttek meg. Úgy tűnik, hogy a jövő évi választás megnyerésének szándékai ezúttal is és ezen a téren is mindenféle egyéb racionalitást felül fognak írni. A kényszeres sikertermelésnek nemhogy vége lenne, de egyre abszurdabb fordulatai látszanak kibontakozni. Az elmúlt hét egyik botránya például igen nagy gyorsasággal tűnt el a médiából: a kormányzati vakcina-statisztikáknak a kampányhoz igazítása igen hamar lelepleződött és gyorsan le is álltak vele. Mellette bontakozott ki az oltási igazolványok használhatósága kapcsán felvetődő kérdések ügye, amelyből a hét végére az idei tavasz legképtelenebb siker-bejelentése is megszületett. A külügyminiszter büszkén hirdethette meg, hogy elintézte ezen igazolványoknak az elfogadását Bahreinbe. Gondolom, hogy a hétvégén sorban állók ezreit is leginkább ez a siker motiválhatta. Mindenki szeretne minél előbb Bahreinbe utazni, szabadon. Most még az Álompártól kölcsön is lehetne kérni a repülőgépüket, ők úgyis az itthoni esküvőjükre készülődnek. A kormányfő amúgy is meghirdette a héten, hogy ha elérjük az ötmilliós beoltottságot, akkor már lakodalmakat is lehet majd tartani. Május végén lehet, hogy mind az ötmilliónyi, sikeresen beoltott részt vehet majd ezen az Álomlakodalmon is.