Kamaszként már dolgozott, később munkaszolgálatra is vitték - 111 éve született Rodolfo
A Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe nem nyert felvételt, mégis később a valaha élt legnagyobb magyar bűvész lett belőle. Szikár volt, szerény és elegáns, akit haláláig tartó legendásan boldog szerelem kötött össze feleségével. A nyolcadik kerületi, Nagy Fuvaros utcai földszinti, félkomfortos, poloskás lakásból hosszú és kemény út vezetett el a sikerig, amihez azonban Rodolfo esetében boldog családi élet is társult.
Rodolfo, az érdemes és kiváló művész éppen száztíz évvel ezelőtt, Gross Rezső néven született egy szegény zsidó család gyermekeként. A család nehéz anyagi körülményei miatt nyolc osztály elvégzése után a 14 éves kamasz már dolgozni kényszerült, majd rövidesen az úri divatszakmában helyezkedett el. A szorgalmas fiatalembert később a Szent István körúti Hegedűs nyakkendőboltban üzletvezetővé is kinevezték.
A káprázatos bűvész-karrier egy majdnem tragédiába torkolló váratlan esemény következtében vette kezdetét, amikor is a sorsa miatt már majdnem csüggedő fiatal egy fuldokló kínait kimentett a Dunából, aki hálából megtanított egy mutatványt a dunai kavicsokkal. A bűvészkedés és a kereskedelem azonban jól megfértek egymás mellett mindaddig, amíg a történelem közbeszólt: a zsidótörvények miatt nem őrizhette meg Rodolfo kereskedői állását, ezért 1938-ban külföldre távozott feleségével.
Fellépett többek között Szófiában, Szalonikiben, Isztambulban, Ankarában és Kairóban is, majd 1940-ben Alexandiában egy produkcióhoz készülődve frakkban tartóztatta le a rendőrség: Rodolfot Budapestre vitték, majd rövidesen megkezdhette munkaszolgálatát, amit a mindig zsebében lévő kártyáinak, gyűszűjének köszönhetően úszhatott meg ép bőrrel. Saját bevallása szerint bűvésztudásának köszönhette, hogy a keretlegények megkímélték.
Az egy csomag közönséges, preparálatlan kártyával ezer mutatványra is képes, „ujjelvágós”, „zsilett-evős”, zsebtolvaj produkcióiról is híressé vált csokornyakkendős, angolbajuszos bűvészből világsztárt az amerikai televíziós szakember, Ed Sullivan akart csinálni, akinek nevéhez kötődik többek között Elvis Presley sztárkarrierje is.
A kikeresztelkedett bűvész, aki születési nevét később Gács Rezsőre magyarosította, a rákosista időkben is felvállaltan istenimádó ember hírében állt. Rodolfo azonban az amerikai sztárság helyett megelégedett a szocialista Magyarország nyújtotta szűkebb lehetőségekkel, noha 1956 után számos nyugat-európai nagyvárosban is turnézhatott és 1967-től a bűvészek világkongresszusain is meghívott volt. Lánya, Gálvölgyi Judit elmondása szerint édesapja életében a leginkább arra volt büszke, hogy a szegény és nyomorúságos körülmények közül kitartással és szenvedéllyel űzött munkája eredményeképpen valódi polgárrá küzdhette fel magát, hiszen képes volt egy negyedik emeleti, tágas és komfortos otthont biztosítani családjának, ahol szégyenkezés nélkül vendégül láthatta barátait, ismerőseit is.
Rodolfo utolsó fellépésére 1986-ban került sor a Mikroszkóp Színpadon, majd egy évvel később, 1987. január 25-én felesége halála után négy nappal örökre búcsút vett a földi világtól. Művészete azonban nem múlt el nyomtalanul: bűvésztrükkök tárházát tartalmazó kézikönyvei és előadásairól fennmaradt felvételek őrzik az egykori nagy magyar varázsló emlékét.