A magyar festőművész, aki francia pikantériával alkotott - 160 éve született Rippl-Rónai József

Párizs, Kaposvár és Budapest, csakhogy a művész életének legfontosabb helyszíneit említsük. Volt Munkácsy Mihály tanítványa is, aztán eltávolodott a nagy mestertől és lett Ady Endre forradalmian és lankadatlanul újító szellemi rokona. 66 év és nem kevesebb mint 3500 alkotás. Pezsgő világvárosi művészélet és a dunántúli vidék derűs, családi békéjének szeretete: ez a kettősség jellemezte a modern magyar festészet elindítójának művészetét.

Fülep Lajos Rippl-Rónait a magyar piktúra Cézanne-jának is nevezte, aki 45 éves korától a dunántúli vidék hagyományaiba beilleszkedve, irigylésre méltóan derűs családi összetartozást példázó életet élt. Francia felesége és nevelt lánya, Anella, valamint a kaposvári Róma-villa kertjébe látogató ismerősök, rokonok társasága olyan miliőt teremtett a művész körül, ami újra és újból megihlette és inspirálta Rippl-Rónait az alkotásra.  A festő művészetét négy fő periódusra osztják a művészettörténészek: a franciaországi fekete, majd a kaposvári enteriőr, illetve a Róma-villához rendelt kukoricás vagy pöttyös képek, valamint a Budapesten létrejött pasztell arcképek korszakára.

Rippl-Rónai József szűkebb és tágabb családjáról sok képet festett. A művész szülei tanítók voltak és négy gyermekük érte meg a felnőttkort. Három fiútestvére közül Ödön bizonyult a festőművész önzetlen támogatójának, aki később műgyűjtő és múzeumalapító is lett. Mint ahogyan azt a művész életrajzi vonatkozású beszámolóiból tudhatjuk, sem ő, sem egyik testvére sem jeleskedett a tanulásban. A boldog gyermekkor sok-sok szabad játszásból, mint például fülemülék kergetéséből és rajzolásból állt - vallotta fiatalkoráról a festőművész.

Később Kaposváron, a Fő utcai Schrőder-féle Arany Oroszlán Patikában gyógyszerészinasként dolgozó, majd gyógyszerészdiplomát szerző művész élete végéig viselte a vegyszerekkel eltöltött évek nyomait, hiszen bal kezét munkája során leöntötte kénsavval. Ez a szerencsétlen véletlen azonban mégsem akadályozta művészi munkájának kiteljesedésében. Az először Münchenben, majd később Párizsban festészetet tanuló művész Franciaországban a Nabik festőcsoporttal is kapcsolatba került, majd életre szóló barátságot kötött James Pitcairn-Knowles festőművésszel. Mindketten sajátosan ötvözték művészetükbe többek között a preraffaelita hagyományokat is.

Rippl-Rónai József alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK) és a Nyugat mozgalmának is meghatározó egyénisége volt. A Nyugat folyóirat oszlopos tagjairól készített festményei - köztük például Babits Mihályról készített portréja - egy szellemi teljesítményekben kimagasló korszak emlékei.

Az 1920-as években már egyre több egészségügyi gond gyötörte a művészt, bár a betegségek sem vették el kedvét az alkotástól: Rippl-Rónai József három agyvérzést követően, bénult kézzel is dolgozott. Ilyen küzdelmek közepette festette le utolsó önarcképét is. A művész Kaposváron, 1927. november 25-én, 66 éves korában búcsúzott el a földi világtól.