Orbán bebizonyította, hogy az elv olyan, mint a szellentés: tartod, amíg bírod (Gyurcsány-Orbán-vita, 2006)

OrbanGyurcsany_comicstyle

Orbán Viktor kivívta a vitát Horn Gyulával ‘98-ban, belement a vitába Medgyessy Péterrel 2002-ben és felvállalta Gyurcsány Ferenccel 2006-ban. Utóbbiban teljesített a legrosszabbul. Habony Árpád óva intette attól, hogy rész vegyen ezen a vitán. Azt javasolta, mást küldjön maga helyett, de Orbán saját döntése volt, hogy ő megy. A tét óriási volt: a két nagy párt fej-fej mellett haladt, megint csupán néhány ezer szavazaton múlt a győzelem. Egy jó szerepléssel nagyot fordulhatott volna az eredmény a Fidesz javára. 

Valójában a vita rögtön két vitát jelentett. Egyrészt volt egy Gyurcsány-Orbán vita a választások előtt 4 nappal, valamint volt egy négypárti, MSZP-Fidesz-MDF-SZDSZ vita a következő napon. Itt most az első, kétszemélyes vitát elemezzük.

Ugye mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor az első benyomás olyan szinten tragikusra sikerül, hogy onnan már lehetetlen visszajönni? Ez történt Orbánnal.

Először is, a két politikus testmagassága között jelentős eltérés van Gyurcsány Ferenc javára, aki majdnem 20 cm-rel magasabb Orbánnál. Ez már a kézfogásnál kedvezőtlen helyzetbe hozta Orbánt, hiszen fel kellett néznie vitapartnerére és el kellett viselnie, hogy az lenéz rá. A kellemetlen helyzet később csak fokozódott. A felvétel nem ülő helyzetben zajlott, egy kör alakú padka két felén állt a két politikus, egy-egy kis fellépőn. Jól látható volt, hogy Orbán fellépőjét magasabbra készítették. A két moderátor - Siklósi Gergely és Rábai Balázs - jelezte, hogy nem használhatnak a felek semmilyen segédeszközt. Így Orbán papírjaival a kezében tanácstalanul álldogált. Egyes információk szerint el is ejtette a papírhalmot, majd amíg Gyurcsány beszélt, ő négykézláb szedegette az iratokat. Ezek után nem csoda, hogy nem tudott olyan harcias, határozott és erős lenni, mint 1998-ban Hornnal szemben.

A vitát visszanézve elcsodálkozhatunk, mekkorát fordult tizenöt év alatt a világ. Gyurcsány szerette az oroszokat, sőt, tőlük várta a mezőgazdaság felvirágoztatását. A vizitdíj bevezetését azonban, melyet egy korábbi interjúban már felvetett, határozottan letagadta - majd néhány hónap múlva bevezette. De mint tudjuk, ez volt a "hazudtunk éjjel és nappal"-korszak, meg az "el lehet innen menni".

Orbán sem az az ember volt, aki ma. Példának okáért, ellenzékből határozottan kiállt amellett, hogy az egészségügybe több pénzt kell fektetni, érdekes módon még tudomása volt arról is, amiről ma már nincs: hogy a kórházak siralmas állapotban vannak, kevés az orvos, drágák a gyógyszerek és az ágazatban egy évtizedig nem nyúltak a bérekhez. Kérdés, hogy van-e valami gond a miniszterelnök úr memóriájával. 

Orbán kétszer is kimondta, hogy „nem lehetünk Európa balekjai”, hiszen a magyar termőföldet meg kell védeni, az nem képezheti adásvétel tárgyát - aztán 2013-ban úgy döntöttek, mégis. Botrányos körülmények között szavazták meg a földtörvényt, a Jobbik kiállása sem volt elég, hogy megakadályozza ezt. Pedig 2006-ban még tudta Orbán, hogy ha eladják a földet a lábunk alól, hazátlanná válunk. De mit lehet tenni, ha kellett a föld Pénztáros Lőrincnek és a többi oligarchának?

A hazai médiumok is túlnyomórészt a Fidesz és emberei kezében vannak már. Pedig 2006-ban még ezt mondta Orbán:

"Épp ez a szabadság. Épp azt akartuk, hogy ne csak a miniszterelnök beszélhessen minden TV-csatornán, minden rádióállomáson és minden újságon keresztül."

Összességében tehát három miniszterelnök-jelölti vita volt a „gengszterváltás” óta Magyarországon. Orbán számára erkölcsileg egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség, a Fidesz számára pedig egy győzelem és két vereség. Azóta nem hajlandó kiállni. 2006-ban még Orbán Viktor is úgy gondolta, hogy a választás előtt a jelölteknek meg kell mutatniuk magukat és a programjukat. Furcsa dolgok ezek. Az ember naivan azt hinné, hogy politikusnak lenni jelent egyfajta elvhűséget, kiállást, értékekhez való ragaszkodást. Aztán jön Orbán Viktor és bebizonyítja, hogy az elv olyan, mint a fing: tartod, amíg bírod.

(A cikk első változata 2017. 06. 25-én jelent meg.)