Kéri László: A Fidesz pedofilellenes törvénybe szőtt akciója több konfliktusos ügyről terelte el a figyelmet
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi: Elég sűrű hét volt az előző.
K.L.: Igen, és ilyen időkben szinte képtelenség szétválasztani a lényegtelen eseményeket a hosszabb távon fontos ügyektől. Az egész hetet uralta a foci Eb számunkra is különösen jelentős két meccse, a hétvégén pedig újból előkerült a szovjet hadsereg 30 évvel ezelőtti távozását megünneplendő emléknap. A két végpont között a parlament túljutott idei működésének legzsúfoltabb ülésnapján, továbbá Orbán Viktor minden nap szerepelt valahol valami olyan mondanivalóval, amivel el lehetett uralnia a címlapokat. Én mégis úgy vélem, hogy a heti krónikánk összegzésekor mindenekelőtt az Országházban történtekhez érdemelnek figyelmet. A tömérdek döntés között ugyanis találhatunk négy olyan területet is, amelynek a jelentősége talán még a francia válogatott elleni sikeres ellenállásunkat is felülmúlhatja.
ZSPB.: Haladjunk sorjában: a legnagyobb vihart egyértelműen a pedofilellenes törvény meglehetősen különleges és sok tekintetben provokatív megfogalmazásai váltották ki.
K.L.: Ez igaz, de menjünk valamivel mélyebbre is. Miért lett ennyire fontos ez a kérdés éppen most? Ha az előtörténetet és a mostani időzítést nézzük, ezúttal is felfedezhetjük a szokásos Fidesz-kampánystáb megszokott trükkjeit. Biztosak lehettek ugyanis abban, hogy ez a témakör - főleg ebben a vitatható megfogalmazásában - alkalmas lesz széleskörű felzúdulásra. Magyarán ez a kérdés itt és most kiváló alkalom a társadalom fölösleges, ám politikailag nagyon is hasznos összeugrasztására. Ami persze meg is történt, méghozzá meglepően éles és széles nemzetközi visszhangokkal kísérve. Nem véletlen, hogy maga a kormányfő is külön közleményben, szokatlanul, személyes magyarázkodásra kényszerült, aminek lényegét a szokásos pénteki monológjában is nyomatékkal megismételte. A védhetetlen álláspontok és részletek taglalásába nem kezdenék bele, hiszen az elmúlt héten tüntetők, petíciókat szervezők tömege és elemzések tucatjai mindezt megtették.
Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogy e gyanús és cinikus akció abban az értelemben sikeresnek bizonyult, hogy a többi forró és már régóta konfliktusos üggyel most nem ért rá senki sem törődni. A Fudan-törvény elfogadása ugyanezen az ülésnapon annak ellenére is nagyobb visszhangok nélkül utat talált magának, hogy alig egy-két héttel azt hallhattuk a kormánytól: „nincs itt semmi látnivaló, ez csak egy vázlat, semmi sincs még eldöntve, fölösleges az izgalom, s ha kell akkor még népszavazást is lehet majd tartani”.
Nos, most már talán észhez lehetne térni, mert a kész tények elé állítás politikai gyakorlata ezúttal is mint kés a vajban, úgy hatolt át az éppen nemlétező ellenálláson. Jól számítottak azok, akik arra spekuláltak, hogy egyszerre, egy napon, ugyanazon a héten nem lehetséges a közvélemény figyelmét két nagyobb botránnyal elfoglalni. És ezt a trükköt felhasználva mondhatjuk el az egy hónappal ezelőtt még nagy-nagy vihart kiváltó bérlakás-értékesítési szabályokról is, mert ezen a napon erről is sikerült végleges döntést hozniuk. S hogy teljes legyen a körképünk: a 133 bátor ember egyetlen menetben, ugyanazon a délutánon fogadta el az idei év költségvetésének módosítását és a jövő évre szóló költségvetést is. Talán, ha egy maroknyi elemzőnek nyílik ilyenkor lehetősége megszólalni mindazon szakmai és súlyos társadalompolitikai problémákról, amelyek e költségvetési kérdések kapcsán amúgy milliók sorsát fogják drasztikusan is érinteni.
ZSPB.: Miről kellene hangosabb vitát folytatni?
K.L.: Mindenekelőtt arról, aminek legfeljebb csak a kormányfői cáfolata juthatott el a címlapokig. Az tudniillik, hogy ő az elmúlt héten három különféle helyszínen is fontosnak tartotta azt mondani: ez a költségvetés NEM választási jellegű, hanem a gazdaság újraindításának a vezérfonala. A nagy hangzavarból alig lehetett kihallani annak a néhány közgazdásznak a kritikáját, akik éppenséggel azt bizonyították be, miszerint ezek a tervek, valamint a hozzájuk legkevésbé sem szervesen kapcsolódó hangzatos, olykor százmilliárdos ígérgetések nagyon is kampányízű momentumok, és a legkevésbé sem támaszthatóak alá valós gazdasági folyamatokkal.
S azt már csak igazán a teljes veszélyérzet hiányaként gondolom itt egyetlen mondattal felemlegetni: az elmúlt egy-két hét adatai növekvő inflációs veszélyekre utalnak, aminek ellentételezésére nem láthattál az említett törvényekben semmiféle szándékot.
ZSPB.: Akadt még a múlt héten egyéb olyan veszélyforrás, amire nem figyeltünk kellő komolysággal?
K.L.: Egyet bizonyosan érdemes szóbahoznunk, mert az Orbán-beszédekből rendre ki-kivillanóan fontos mozzanatról lehet szó. Az Európai Unió elleni támadásokról. Szombati „emlékbeszédében” Orbán Viktor például már odáig is elment, hogy nyíltan elkezdte követelni egy egészen másféle Európai Unió intézményi/politikai alapjainak elfogadását. S mondja mindezt a nemzeti függetlenség védelmének ürügyén, holott egészen másról van szó.
Miről is? Arról, hogy több ügyben is a magyar kormány nyakán van a brüsszeli kés, mert a korábbi hazudozások, csalárd színjátékok mostanára felhalmozódó következményeiként a közeljövőben többféle kellemetlen eljárással leszünk kénytelenek szembesüli.
Olyanokkal, amelyek többsége majd éppen a leendő választások előtti időkben okozhatnak nehezen kimagyarázható nehézségeket a Fidesz-kormánynak. Ez az igai oka ennek a felhevült és drámai támadássorozatnak, aminek a legárulkodóbb mintadarabját a szombati, Vigadóbéli emlékülésen produkálta a kormányfő.