Kéri László: A kormányt semmi nem zökkenti ki a végtelenségig lebutított kommunikációból

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.

Zsúrpubi: Meglehetősen különleges hetet hagytunk magunk mögött.

Kéri László: Kétségtelenül az elmúlt napok legnagyobb figyelmet kapó eseménysora az a megdöbbentő és páratlan árvízhullám, amely Nyugat-Európa jelentős részén vonult végig. Sokkoló képeken láthattunk egész falvakat, völgyeket, utakat összeomolni, autók tömegét a viharokkal együtt sodródni a végtelen áradatban. Mindehhez képest a mi hazánkon végigvonuló viharok az évente megszokott - igaz, így is jelentős - károkkal köszöntöttek be. Bár várjuk ki a végét, mert úgy tűnik, hogy a Duna felső szakaszain is elindult egy olyan áradás, ami még hozzánk is megérkezhet. Egyszóval, azt szerettem volna egy pillanatra érzékeltetni, hogy időnként akadhatnak olyan napok/hetek, amikor a természeti jelenségek képesek még a közéleti krónikák eseményeit is háttérbe szorítani. Az is igaz, hogy az említettek árnyékában is bőven akadtak megemlékezésre méltó politikusi pillanatok. Még olyanok is, amelyeknek kapcsán beleláthattunk az amúgy állandóan magabiztosnak mutatkozó kormányzat mindennapos tévelygéseinek a hátterébe is.

ZSPB.: Mint például?

K.L.: Ezen a héten két olyan ügyet is érdemes szóba hozni, amelynek kormányzati intézése több mint talányosra sikeredett. Kezdhetjük mindjárt a harmadik oltás kérdéskörével. Az egyes kormánytagok egész héten keresztül igyekeztek ezügyben kellően rejtélyesnek és titokzatosnak mutatkozni, ám a „megfejtés” a szokásos dramaturgia szerint alakult:

a kormányfő a rituális pénteki monológjában megmondta a tutit: igenis kell és lesz is harmadik oltás. A részletekről természetesen nem neki kell beszélni, ő mindig a jó hírek hírnöke.

Az egyébiránt sorsdöntő részeleteket pedig ezúttal is átpasszolták a háziorvosokra – ők úgyis mindent kibírnak… Sajnos nincsen kellő terjedelmünk annak bemutatására, hogy miféle politikai machinációk jegyében kellene ezt a követhetetlennek tetsző bújócskát értelmeznünk, maradjunk ezért csak annyiban, amit a HVG is szalagcímben tett szóvá:

  • Ha az ellenzék követeli a harmadik oltást, akkor az az ő oltásellenes kampányuk felelőtlen hisztériakeltése, ám ha a kormány dönt így, az körültekintő és megfontolt hozzáállás.
  • A kötélhúzás mögött pedig ott lapul a kormányzat által a kezdetektől megfigyelhetően favorizált kínai vakcinákkal szembeni kérdőjelek sokasága. S annak az esélye, hogy a harmadik beoltás kényszere netán utólag is leleplezhetné ezt a fölöttébb gyanús elfogultságot.
  • Végül e kényszerű és újabb oltási hullám utólag is kérdésessé teszi a tavasz végi sikerhadjáratot, amikoris Orbán Viktor egyszer már véglegesen győztesnek nyilvánította magát és minden megszólalásával önnön hadvezéri tehetségét vélte visszaigazolódni.

Egyébiránt az a megérzésem, hogy harmadik vakcina kudarckockázatával nagyon is tisztában lehet már hetek óta, és ez lehet a magyarázata további három összefüggésnek is. Részben annak, hogy feltűnő gyorsasággal szállt le az oltáskampány vezére vonzó szerepköréről. Részben pedig annak is, hogy az elmúlt hetek kedvezőtlen eseményei nyilvánvalóvá tették az őszre várható negyedik hullám kikerülhetetlenségét. Részben pedig annak, hogy miért kellett oly erővel visszatérni a régi nóta harsogásához:

megint Brüsszel/Soros/migránsok lesz az a szokásos Bermuda-háromszög, ahol nyomtalanul veszhet el a maradék értelem is. Ez már hatodik éve beválik, és ha semmi egyéb nem jut eszünkbe, akkor ezt a nyuszit bármikor elő lehet rántani.

ZSPB.: Ennek köszönhetjük az országot elárasztó plakátözönt is.

K.L.: Teremésztesen, s erről már a múlt héten is szót váltottunk. Időközben nekem a sors úgy hozta, hogy az elmúlt nyolc nap során kilenc megyében is akadt dolgom, így megállás nélkül élveztettem e plakátok intellektuális áldásait és pótolhatatlan jellegű információértékét.

Egyszerűen bámulatos, hogy ezzel a kormányzattal nem történhet semmiféle olyan drámai esemény, ami kizökkenthetné abból a vakhitből, miszerint a végtelenségig lepusztított kommunikáció lenne a leghatékonyabb kormányzás.

ZSPB.: Szó volt még egy másik ügyről is.

K.L.: Igen, s ez volt talán a hét meglepetése: a kormány szép csöndben visszavonta azt a rendeletét, amivel a civil szféra újabb vegzálására készült. Azt a kötelezettséget, hogy mindenkinek fel kellene fednie név szerint az őt támogatókat, azaz a finanszírozásaik igazi forrásait. Mondhatni, hogy ez az intézkedés azon ritka pillanatok egyikét jelenti, amikor a kormányzat felfogta a korábbi döntése káros mivoltát, de azért ennek az értékelésében is óvatosabb lennék. Meglehet, azon elemzőknek lehet igazuk, akik kiderítették, hogy ezzel a szabállyal a Fidesz-hátterű és többnyire álcivil szerveződések is kénytelenek lennének leleplezni magukat, és akár többszáz milliárd forint valódi útvonala is könnyedén lenne visszavezethető az eredeti forrásokhoz: a tetszőleges és egyszemélyes politikai akarat szeszélyeihez. Szóval, én még nem tartom kizártnak, hogy ez a szabály a későbbiekben ne kerüljön elő, sokkal konkrétabb formákban. Intő jel lehet, ahogyan az önkormányzatok kifosztása és utólagos jutalmazása is nyílt politikai beavatkozások révén vált „megoldhatóvá.”

ZSPB.: Ezek szerint, megint „forró” nyarunk lesz?

K.L.: Hát, igen, már így is túl forró. Még kifejezetten nagyszerű kampányszerencse, hogy néhány nap múlva megkezdődhet az olimpia. Minden idők legképtelenebb olimpiája. Amit majd nézők nélkül, jószerével karantén-állapotok közepette tartanak meg, megfoghatatlan félelmek és aggodalmak közepette. Ez az abszurd „ünnepi állapot” talán két-három hétre megint elterelheti a figyelmünket az alattunk fortyogó vulkánok veszélyeiről.