A lehallgatási botránnyal kapcsolatban a kormány kommunikációja csődöt mondott

Bár most is igaz, ami a kormányzat általános kommunikációjára jellemző: nem következetes, nem egységes, nem felelősségteljes, emellett hülyének nézi a magyar embereket.

Mint ismeretes, a Direkt36 újságírói leleplezték, hogy egy izraeli kémfegyverrel több mint 300 embert megfigyeltek és lehallgattak, köztük közszereplőket, ellenzéki újságrókat, polgármestereket, Simicska Lajos fiát, a CEU egyik külföldi diákját és a Centrál Médiacsoport tulajdonosát. A szoftvert az NSO (az értékesítő izraeli cég) állítása szerint kizárólag kormányoknak és állami szerveknek értékesítik.

Amikor ez kiderült, a kormánynál láthatóan lefagyott a rendszer, elkezdtek összevissza kommunikálni. Varga Judit először hisztériakeltésnek nevezte az ügyet, majd azt állította, hogy ez nem is az ő hatásköre, hanem Völner Pál államtitkáré. Gulyás Gergely szintén hisztériának nevezte az ügyet, de nem tagadta a szoftver megvásárlását. Pintér Sándor első körben azt mondta, a titkosszolgálatok nem folytatnak semmiféle illegális megfigyelést, azután azt, hogy egy ismeretlen szervezet gerjeszti a botrányt, majd azt, hogy csak a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén hajlandó többet mondani (amiről tudni lehetett, hogy a fideszesek nem mennek el,  ezért határozatképtelen lesz az ülés), azután pedig már az ügyben feltett kérdést is jogsértőnek minősítette és gyakorlatilag, burkoltan ugyan, de megfenyegette az újságírót. Orbán Viktor pedig gyakorlatilag beismerte az ügyet, Pintér Sándort megjelölve, aki szerinte mindent elmondott, ami szükséges az ügyben. Gyakorlatilag tehát az a helyzet, hogy egyikük a másiknak passzolja a labdát, de a felelősséget nem vállalja egyikük sem. Pedig hát mind felelősek azért, ami történik.

Valójában a megfigyelés és a lehallgatás önmagában nem törvénytelen. Megfelelő szabályozással helye van az állam biztonságát garantáló eszközök között. Ha terroristákról, kémekről, ügynökökről és egyéb, az állam biztonságát veszélyeztető személyekről van szó, akkor ez egy szükséges és hasznos módszer. De egyetlen jogállam, egyetlen tiszta kezű kormány sem használhatja ezt a saját ellenzéke ellen. Ha mégis így történik, akkor egy önmagában nagyon bizonytalan, a bukásra készülő, gyáva kormányról van szó. Pláne így van ez, ha a saját soraiban is kutakodik a kormány: Aszódi Attilát, a paksi bővítésért felelős korábbi államtitkárt is megfigyelték, miután többször vitába szállt felettesével, Süli János miniszterrel a menetrend lazításával kapcsolatos aggodalmait kifejezve.

Madarat tolláról, embert barátjáról, ugye: a héten a 24.hu kiderítette, hogy az egykori Macedón miniszterelnök Magyarországon céget alapított. Nikola Gruevszkit korrupciós ügy miatt elítélték, továbbá egy súlyos lehallgatási botrány is fűződik a nevéhez: 20 ezer embert hallgatott le illegálisan. Macedóniából a magyar diplomácia segítségével sikerült kijutnia, itt pedig éli világát és céget alapít. Ugye nem gondoljuk, hogy Orbán, Szijjártó és Gruevszki nem csevegtek el a korrupcióról, a lehallgatásról és egyéb, őket érdeklő témákról?

Összességében a magyar jogszabály túlságosan megengedő, ha a kormány, vagy a hivatalos szervek meg akarnak figyelni valakit, egészen könnyen megtehetik. A nemzetbiztonsági törvény módosítását és a lehallgatások szigorúbb szabályozását követeli a jobbikos Stummer János, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke. A Fidesz pedig menekül. 2022-ig megtehetik.