Így született meg a gyűlöletre és agypusztításra épülő "orbánizmus"
72 éves korában, 4 évvel ezelőtt meghalt Arthur J. Finkelstein, a világszerte ismert és hírhedt kampányguru, akit a Fidesz Ron Werbereként emlegettek, és akinek tanácsai alapján indított hajszát a kormány – többek között – a civil szervezetek, Soros és Brüsszel ellen.
Hogy mi jót tett földi évei alatt, erről csak megbízói tudnak, akiknek érdekében áll hallgatni személyéről. Igazi politikai spin doctorként bejárta az egész világot: dolgozott az amerikai republikánusoktól kezdve az izraeli Likudnak, majd magyar testvérpártjának, a Fidesznek, de ugyanúgy kiszolgálta az illiberális és antidemokratikus azeri rezsimet is.
A lejáratás nagymestere 1945 májusában született New York-ban, ortodox zsidó családban, ám származása nem akadályozta meg abban, hogy például az 1978-as dél-karolinai választási kampányban a republikánus jelöltet arra ösztönözze, hogy demokrata ellenfelét zsidó származásának felhasználásával verje meg.
Melegként több médiakampányt is vezetett a homoszexuálisok ellen, ennek ellenére meleg házasságban élt, sőt gyermekeket is örökbe fogadtak párjával. (Igen-igen, a melegellenes Fidesz gyúlöletkampányának kiötlője bizony nem nertársias narratívába illeszthető jobboldali-konzervatív-hetero életvitelt folytatott.)
Annak ellenére, hogy a liberális „vívmányokkal” élt, választási stratégiájának alapköve az ellenfelek lejáratása volt, a liberalizmust ez esetben szitokszóként sulykolva.
Munkaköri leírásában közvélemény-kutatások összeállítása, kampánystratégia kidolgozása, a választási üzenetek megfogalmazása, a médiakampányok levezényelése, hirdetések elhelyezése és az általános kampányigazgatás szerepeltek. Részt vett Nixon, Reagan elnök választási hadjárataiban. Donald Trump megválasztását is támogatta, de a kampányában betegsége miatt nem dolgozott.
Izraelben 1996 óta Netanjahu bizalmas tanácsadójának számított. A baloldali Munkapártnál az ő érkezésétől számítják a zsidó államban a választások hangnemének eldurvulását.
Ellenoldali riválisához, Ron Werberhez hasonlóan csak egy erkölcsi szabály kötötte: bármelyik országba ment, csak a saját politikai családjánál vállalt feladatot. Romániában például többször is összecsaptak a guruk által vezérelt stratégiák a választásokon; az eredmények egyszer egyik, másszor a másik spin doctornak kedvezve.
Magyarországra a Likudon, a Fidesz izraeli testvérpártján keresztül került. 2008-ban szerződtették. A Századvég volt sokáig a hivatalos kapcsolattartó, mert nem akarták világgá kürtölni Finkelstein „leigazolását”. Az ekkor kezdődő közös munkában Habony Árpád, a miniszterelnök el nem ismert tanácsadója tartotta a kapcsolatot a „gyűlölet nemzetközi karmesterével”.
Finkelstein nem egyedül, hanem üzlettársával, George E. Birnbaummal érkezett Magyarországra. Birnbaum cége, a GEB International honlapján büszkén említette, hogy 2010-ben ők segítették a Fideszt kétharmados győzelemhez a magyar választásokon. Finkelstein és Birnbaum a választások közötti időszakban is átlagosan 5-6 hetente jártak Magyarországon. Magyarországi látogatásaik során kiscsoportos találkozókat tartottak a Fidesz vezető politikusainak, melyeken Orbán is megjelent.
A kutatások és a kampányok operatív szervezésével többnyire Birnbaum foglalkozott, Finkelstein az összefüggések feltárására, az üzenetek megfogalmazására és azok célba juttatására összpontosított.
2015-ben Habonnyal együtt Nagy-Britanniában megalapította a Danube Business Consulting Ltd. politikai tanácsadó céget, aminek ügyvezetője Lánczi Tamás, a Századvég vezető elemzője lett, aki Schmidt Mária lapjának, a Figyelőnek is főszerkesztője volt.
A "királycsinálók" egyik módszere: a liberális jelzőt szitokszóként össze kell illeszteni az ellenfél nevével, és - akár egy papagáj - a végtelenségig kell ismételgetni. A Finkelstein-kampánystílus megengedi a legdurvább és legszemélyesebb támadásokat is - értsd, az ellenfél zsidó származású, vagy homoszexuális -, annak ellenére, hogy magával a tanácsadóval kapcsolatban is mindkét kitételt emlegetik.
Finkelstein egyik nagy erősségének tartották, hogy mindig aprólékos elemzéseket készített, nagyító alá vette az adott ország társadalmát, az azt feszítő ellentéteket. Kijelölte azt a csoportot, amellyel kapcsolatban előítéletek élnek a többségi társadalomban. Ezeket a sztereotípiákat felerősítette, félelmet és indulatot generált velük szemben - lásd: hazánkban a migránsokat. Ezután láthatóvá tette azokat, akik a megtámadott csoport védelmére kelnek, akik a többségnek tulajdonított félelemmel nem törődve a veszélyforrásként megjelölt közösség mellé álltak, ők a legyőzendő ellenség. A liberálisok, Brüsszel, a Soros-bérencek stb., stb… A lényeg a félelem, a gyűlölet, az egzisztenciális bizonytalanság negatív érzéseinek felszítása.
Az érzelmek uralása a győzelem kulcsa. Ez beivódik a választó zsigereibe, míg az, hogy hogyan küzdené le valaki a munkanélküliséget, vagy a korrupciót, az az egyik fülön bemászik, a másikon szélsebesen távozik. Ezekkel a sokáig ismételt panelekkel operál a fideszes kommunikáció.
Megéri? Kérdezheti az egyszeri ember, hogy mások becsapásán, manipulálásán meggazdagodni és befolyásossá válni teljesítménynek számít-e. Egyetérthetünk egy - egyébként sokat lódító - magyar politikussal, aki egyszer azt mondta:
„Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet”.