Sztehlo Gábor a nyilasok elől titkos budai otthonokban is rejtegette a gyerekeket

Az evangélikus lelkész 112 évvel ezelőtt született Budapesten. Sopronban tanult teológiát, majd ösztöndíjasként Finnországban is képezte magát. 1935-től Nagytarcsán volt lelkész, majd 1942-től egyházkerületi missziósként és kórházlelkészként szolgált. 1944-től a Jó Pásztor-szolgálat keretében az üldözött gyermekek megsegítésében vállalt nem kis és könnyű feladatot. Erről az áldozatos munkájáról emlékezünk most meg.

A háború után árván maradt gyermekek számára új otthont és iskolát szervezett. Sztehlo Gábor egészen 1962-ig vállalt gyermekeket és időseket segítő feladatokat, mígnem az időközben Svájba emigrált családjának látogatása során szívinfarktust kapott. Az orvosok megmentették az életét, de többet nem utazhatott Magyarországra.

Sztehlo Gábor embermentő tevékenységének köszönhetően 1944 tavaszán 1600 üldözött gyermeket sikerült megmentenie. Többek között rejtőzködő zsidó családok otthonaiba tudta elbújtatni a gyermekeket, majd a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét is sikerült megszerveznie. A gyerekek felügyeletét diakonisszák és menekült zsidó felnőttek látták el, akik maguk is üldözöttek voltak. A Sztehlo-gyerekek később többségükben Izraelben, Amerikában és Svájcban telepedtek le.

A nyilas hatalomátvétel után veszélyben forgott minden gyermek sorsa, hiszen a razziák idején pincében, padláson kellett bújdokolniuk. Három hónapostól, tizennyolc éves korig, minden rossz helyzetben lévő gyermeket igyekezett megmenteni  a lelkész és csapata, akiket hamis papírokkal és névváltoztatással segített. Az 1600 gyermeket külön csoportokra bontva bújtatta Sztehlo, mindig figyelmet fordítva arra, hogy nagyobb tömegekben sosem legyenek együtt. Budapest ostroma után azonban már a Nemzetközi Vöröskereszt nem tudott segíteni, így Sztehloék rettenetes nehéz helyzetbe kerültek.

Dr. Koren Emil lelkész visszaemlékezésében olvashatjuk, a História magazin mintegy huszonnyolc évvel ezelőtt megjelent számában, hogy a legnehezebb a gyerekek élelmezésének megoldása volt. Előfordult, hogy két hétig csak szójalevest ehettek, mégis a sanyarú körülmények ellenére Sztehlo Gábor fantasztikus pszichológiai, tanári érzékének hatására az otthonokban békés, családias hangulat volt jellemző. Az üldözött gyerekeket több budai helyszínen is rejtegette a lelkész.

Több mint kétszáz gyerek húzta meg magát a Pasaréti út 92-ben, majd háromszáz gyermeket Széchenyi Viktor gróf Völgy utca 19. szám alatt található villájában bújtatott. Budapest ostroma alatt előfordult, hogy éjszaka, hullahegyeken átgázolva kellett menekülnie a gyerekekkel az újabb rejtekhelyre. Ebben az időben, a Gellérthegyen, a Bérc utcában is működött egy otthon.

1945 és 1950 között Sztehlo Gábor a zugligeti Pax gyermekotthonban hozott létre egy különleges pedagógiai programmal működtetett gyermekköztársaságot, a Gaudiopolist, amelynek lakói közül később több híresség is kikerült, mint például Orbán Ottó, költő, vagy Szilágyi János riporter, de Molnár Ferenc unokái, Horváth Ádám és Sárközi Mátyás is gaudiopolisos lakók voltak. Sztehlo Gábor, azonban semmilyen történelmi igazságtalanságot nem viselt el tétlenül. Később a kitelepített családok sorsán próbált könnyíteni. Oldalkocsis motorkerékpárjával a mindenüktől megfosztott családok lelki megsegítésére indult.

Sztehlo Gábort nem sokkal halála előtt, 1972-ben az izraeli kormány Yad Vashem-éremmel tüntette ki. Embersége, az elesettek lankadatlan segítése minden ember számára példaként szolgál.