„Egy egész írónemzedék szívmelegítője volt Schöpflin Aladár”
149 éve született a Nyugat folyóirat legendás kritikusa és a fáradhatatlan irodalmi szervező.
A műkritikus író, műfordító Schöpflin Aladár teológiai és filozófiai tanulmányokat is végezett Pozsonyban és Budapesten. Dolgozott a Vasárnapi Újság és a Huszadik Század szerkesztőjeként is, majd a Nyugat folyóirat meghatározó kritikusa lett. Élete során számtalan irodalomszervezői tevékenységet folytatott, többek között a Franklin Társulat irodalmi titkáraként, a Vörösmarty Akadémia főtitkáraként és a Magyar Pen Club szervezőjeként is tevékenykedett. 1941-től a Baumgarten-díj kurátora volt.
Gellért Oszkárral és Babits Mihállyal közösen megalkotta a huszadik századi magyar irodalom történetét és oroszlánrészt vállalt később olyan irodalmi ikonná váló költők és írók elismertetésében, mint például Ady Endre vagy Móricz Zsigmond. És ez kezdetben nem jelentett könnyen szerzett népszerűséget, mert olyanok mellé állt, akik nem számítottak az adott rendszer üdvöskéinek.
Schöpflin Aladár szerepét Elek Artúr író, műkritikus fogalmazta meg találóan, amikor azt írta, hogy:
„Választania kellett a között, hogy a tisztesek és tekintélyesek társasága felé tartson, vagy a tekintélytelenek és reménytelenek kicsiny sokadalmába vegyüljön. S ő az utóbbit választotta, és máig sem bánta meg és büszke rá.”
Pedig ahhoz komoly irodalmi érzék kellett, hogy Schöpflin felismerje, valójában kik lesznek igazán jelentős alkotók az utókor számára. Ennek következtében a kritikája lényegében félig jövendölés volt, - Elek Artúr kortárs szavaival élve - hiszen a jövő ízlésének megsejdítésével kellett válogatnia a kortársak munkái között. Ennek a rendkívül sikeres irodalmi felderítő munkának eredményeképpen egy kivételesen tehetséges írónemzedék kifejlődésének lehetett tanúja.
Schöpflin Aladárt 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották és egy évvel halála előtt, 1949-ben Kossuth-díjban is részesítették.