Ki volt az a kiváló újságíró, aki mellesleg sikeres politikus is lett?

193 éve született Falk Miksa.

Széchenyi István bizalmi embereként a „legnagyobb magyar” halála után könyvet írt a gróf utolsó éveiről. Erzsébet királyné magyar nyelvtanára volt és a Szabadelvű párt tagja is lett. Egy sikeres politikai pályafutás mellett a zsurnalisztika kiválóságaként is hírnevet szerzett magának. Falk Miksa életében nagyszerűen egészítette ki egymást a politikusi és írói karrier.

Vahot Imre, a Pesti Divatlap legendás szerkesztője, aki Petőfi Sándornak is állást biztosított nem ismerte fel a fiatal Falk Miksa újságírói tehetségét, ezért a lapnak küldött cikkét nem közölte és elutasító válaszban részesítette. Ezt később a szerkesztő maga is megbánta. Mindez azonban nem szegte kedvét az ifjú Falknak és nagy lendülettel látott hozzá újságírói és politikusi karrierjének felépítéséhez.

Falk Miksa egy elszegényedett zsidó család gyermekeként született, aki nem részesült anyagi támogatásban. Ennek következtében saját keresetéből tartotta fenn magát felsőfokú tanulmányai elvégzése alatt is, amelynek eredményeképpen doktori oklevelet szerzett. Bölcsészeti és műegyetemi tanulmányokat folytatott, ez utóbbit Bécsben tette, ahol nagyon hamar fejest ugrott a politikába: bécsi tartózkodása alatt 1848-ban cikket írt Magyarország alkotmányos jogainak helyreállításának érdekében. Merész politikai fejtegetésével nyomban hírnevet szerzett magának és egyből kapkodni kezdtek érte a politikai napilapok főszerkesztői. Később forradalmi cikkei miatt sajtóperbe fogták, amelynek végeredményeképpen három hónap börtönbüntetésre is ítélték. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd a Pester Lloyd szellemi vezetője lett, amely német nyelvű időszaki lap a magyar államiságot és kultúrát közvetítette azoknak is, akik korábban csak sokszor magyarellenes, bécsi sajtótermékekből tájékozódhattak. Közben Kőszeg majd Keszthely képviselőjévé is kinevezték, aktív, tevékeny tagja volt a Szabadelvű Pártnak. Számos bizottsági és igazgatósági tagságot tudhatott magáénak és megválasztották a Hírlapírók Nyugdíjintézetének elnökévé is.

Halála után Budapesten utcát neveztek el róla, cikkei, tanulmányai pedig a korabeli német -és magyarnyelvű sajtótermékek sokaságában fellelhető.