„Négy ruha, mégiscsak tovább tart, mint egy" - 135 éve született Karinthy Frigyes
A humort, szellemességet, tréfát kedvelő olvasók számára világos, hogy Karinthy Frigyes egyszeri, megismételhetetlen, szenzációs karakter volt a huszadik századi magyar irodalomban. Az utókor számára úgy tűnhet, hogy Karinthy Frigyes azon termékeny írók sorába tartozott, aki akár a mai online újságírás tempójától sem torpant volna meg.
Több mint egy tucat újságnak, hetilapnak írt a neves író a legkülönfélébb műfajokban cikkeket. És hogy mindezen fékezhetetlen munkabírás mellett volt-e kedve, hangulata az öltözködéshez? Karinthy Frigyesről kortársai visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy nem fektetett túlontúl nagy hangsúlyt az élére vasalt nadrágra, a makulátlan külső megjelenésre. Karinthy Ferenc apja ruházkodási szokásairól egy helyütt a következőket mondta:
A ruhája mindig gyűrött volt, vasalatlan, olcsó, leghíresebb konfekcióöltönyök voltak. Ezen a téren különben szigorú elvei voltak: négy konfekcióruha annyiba kerül, mint egy angol szövet, ami hiába jó, négy ruha mégiscsak tovább tart, mint egy.
Vagyis a mainstream márkák árait sosem a zseni költők pénztárcáihoz szabták. Azért, hogy manapság kínaiból lenne-e kedve öltözködni Karinthy Frigyesnek, abban azért nem vagyok olyan biztos, mert az író az alacsony minőségi elvárásai mellett nagy hangsúlyt fektetett az egyedi ruhaválasztásra, hiszen előszeretettel viselt különleges, szokatlan és feltűnő színű ingeket és nyakkendőket is.
És hogy szépnek látta-e önmagát a humor irodalmi nagymestere? Karinthy erről így vallott a leghíresebb portréját készítő fényképésznek:
…Egyszer s mindenkorra vegyék tudomásul, hogy csúnya vagyok, Karinthy Frigyes csúnya!...
De híressé vált az író önmagát jellemző másik nyilatkozata is, amelyben úgy fogalmazott:
Ember vagyok, ragyogó, soha vissza nem térő, utolérhetetlen alkalom, végtelenbe ívelő esély, aminőt istenben sem ismert még ez a sok istent látott világ…
Azt hiszem, ezzel egyetérthetünk.