Többet ér egy jó zsarnok, mint egy rossz forradalmár?
Karinthy Frigyes már-már beláthatatlan életművében szép számmal találhatóak pszichoanalízissel kapcsolatos írások is. Ezeket gyűjtötte egybe „Új lélektan” címmel a Múlt és Jövő Könyvkiadó.
A Baumgarten-díjas író és műfordító a tőle megszokott rendhagyó módon filozofált a világ dolgairól, többek között államelméleti témájú gondolatokban is bővelkednek eszmefuttatásai. A diktatúra című értekezésében például Karinthy a következő megállapításokra jutott:
„Mert művészet ide, művészet oda- annyi bizonyos, többet ér egy jó zsarnok, mint egy rossz forradalmár. A világot nem megismerés és belátás, hanem a képzelet kormányozza- nagy szerencséje a világnak, ha szép és jó és boldogító képeket tud inspirálni az, aki a kormánykeréknél áll. S az emberek nem szívesen engedik ki kezükből ezt a szerencsét- a történelem sok képtelensége közt egyik legfeltűnőbb az a tény, hogy a cirkuszt rendező zsarnokhoz sokszor jobban ragaszkodott a nép, mint a kenyeret osztogató uralkodóhoz.”
Aztán kicsivel később Karinthy azzal egészítette ki gondolatmenetét, hogy a fejlődés irányával párhuzamosan figyelhető meg a diktatúrák hanyatlása, aminek többek között az az oka, hogy az emberi lélek egyre kevesebb illúziót képes teremteni.
Karinthy Frigyes az említett kötetben található elmélkedései különleges és szokatlan művelődés-és kultúrtörténeti eszmefuttatások. Az író viszonya a pszichoanalízishez élete során többször megváltozott, mégis Ferenczi Sándor vitathatatlanul nagy hatást gyakorolt Karinthyra. Mindezek nyomait viselik magukon az „Új lélektan” címet viselő kötetbe összegyűjtött írások, amelyek egy újszerű művészi megközelítés által nem mindennapi szellemi utazást ígérnek Karinthy Frigyes írói világába.