A Tabán festőjére, Zórád Ernőre emlékezünk
Közel 90 éves volt, amikor a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Zórád Ernő, a képregényrajzoló karikaturista, grafikus, festő és illusztrátor egész életében rendkívüli precizitással dolgozott, így érdemelte ki művészberkekben a „Precíz Bohém” elnevezést.
Saját bevallása szerint sokat kártyázott is, lóversenyekre is járt, nem vetette meg az alkoholt és a jófajta dohányt, de minden szenvedélyének mértékletességgel hódolt. Zórád Ernő életfilozófiája az volt, hogy semmilyen jót nem szabad kihagyni az életben, amit csak lehet és szabad, azt ki kell próbálni. A művész hosszú és alkotásban gazdag életútja azt példázta, hogy ez a vidám és derűs, optimista világnézet nagyon is bevált.
Zórád Ernő egy felvidéki dzsentricsaládba született. Úri környezetben nevelkedett, gyerekkorában nevelőnőt is fogadtak hozzá a szülei. Ifjúkorában gyakran zongorán jól játszó úrifiúnak hívták „zsúrfixekre”, ahol diszkrét és kellemes társalgóként mutatkozhatott be jómódú, jó családok leányainak.
Az idős művész önéletírásában vallott arról, hogy szolid külseje mögött már fiatalkorában is nagy vagabond rejtőzött. Már ifjú fejjel biztosan tudta, hogy nem csak egy jólnevelten bólogató gavallér lesz belőle, hanem valami sokkal többre hivatott. Miután a család a Felvidékről a Tabánba költözött a művészi téma valósággal Zórád Ernő lábai előtt hevert. A különleges figurákkal teli kanyargós kis utcák, a sokféle nemzetiséggel benépesített városrész megbabonázta a művészt és jobbnál jobb képeket, grafikákat készített új, budai környezetéről. Mégsem ezekkel a rajzaival szerzett először ismertséget magának, hanem az első átütő sikert a Füles rejtvényhetilap magyar történelem eseményeiről rajzolt képregényeivel vívta ki magának.
Zórád első képregénye Karl May regényéből készült Winnetou volt. Már akkor bebizonyította, hogy a rábízott munkát a lehető legalaposabban végzi el. A művész különleges ismertetőjegyévé vált, hogy minden feldolgozandó téma szakértőjévé képezte ki magát. Azt vallotta, hogy semmilyen képzőművészeti munkához sem szabad úgy hozzákezdeni, hogy előtte nem térképezzük fel alaposan az adott korszakot. Később nagy magyar írók írásait is illusztrálta, mint például Krúdy Gyula vagy Mikszáth Kálmán műveit, de a művész nagy vágya az volt, hogy a magyar irodalom panteonját rajzolja meg.
Zórád Ernő nyolcvankilenc éves korában Tabánért Emlékplakettben és Budavár Díszpolgára címben is részesült. Akvarelljei, grafikái ma is keresett tételeknek számítanak a műkincspiacon.