Családbarát kormány? És mi lesz a szülészeti erőszak áldozataival?
A Fidesz-KDNP-nek, mint "családbarát" kormánynak a minél több megszülető gyermek számít - legalábbis a szavak szintjén. Ha mélységeiben vizsgáljuk meg a kérdést, akkor viszont rájövünk, hogy valójában nem sokat tesznek annak érdekében, hogy ebben az országban jobb legyen gyermekáldás elé nézni. Már az, hogy megszülessen a gyerek, olyan dolog, ami lehetne sokkal szülő- és gyerekbarátabb, de ehhez az alapokat sem sikerült megteremteni. A Másállapotot a szülészetben nevű szervezet a szülészeti erőszak elleni küzdelmet tűzte zászlajára, vagyis megint a civilek végzik azt a munkát, amit a kormánynak kellene.
Gyakori mondás, hogy régen a nők kimentek a szántóföldre és két kapálás közben megszültek. A magyar ősiségben ez azért többségében nem egészen így zajlott, hanem egy bába és néhány falubéli asszony közreműködésével a ház legszebb szobájában, ám tény, hogy akkoriban az átlagéletkor évtizedekkel rövidebb volt, mint most és ennek elsődleges oka a magas gyermekhalandóságban keresendő. Ahhoz, hogy egy családban 2-3 gyermek megélje a felnőttkort, nemritkán 8-10 gyereket is kellett szülni. Ma viszont elmondható, hogy a megszülető gyerekek jó eséllyel életben is maradnak, tehát alapvetően az, hogy a szülés az esetek többségében kórházakban zajlik, biztonságosabbá teszi azt. A következő lépés az, hogy a megteremtett és működő, biztonságos keretek között a feltételek sokkal emberibbek legyenek, és ha belegondolunk, valójában soha nem is lett volna szabad ettől eltávolodni.
Andrea kislánya oxitocin, burokrepesztés és gyorsított, erőltetett kitolás során született meg. A kislány egészséges, de Andrea annyira megalázva érezte magát, hogy hónapok kellettek, mire annyira összeszedte magát, hogy el tudott menni pszichológushoz. Egy Facebook-csoportban talált sorstársakra és így tudta valamennyire helyrerakni magában a negatív szülésélményt. Eredetileg három gyereket szerettek volna, de most úgy érzi, nem szeretne többé teherbe esni és újra kitenni magát hasonló történéseknek.
Milyen egyszerű dolgokon múlik a háborítatlan szülés? A szülő nő, a családtagok és a kisbaba méltóságán, tiszteletén. Hogy ha valakivel kapcsolatba kerül a kismama, legyen alap, hogy kopognak, köszönnek, bemutatkoznak, érintés és vizsgálat esetén jelzik, hogy mi fog történni, engedélyt kérnek és tisztelettel állnak hozzá. Hogy ha bármiféle beavatkozás történik, arról kapjon felvilágosítást a kismama és szükség esetén a család. Mondják el neki, mivel jár a burokrepesztés, az oxitocin adása, a császármetszés. Legyen választása, a választáshoz pedig kapjon elegendő információt, a megfelelő módon, akkor is, ha nehezen kommunikál, ha külföldi, ha fogyatékkal élő, vagy nincs a legjobb pszichés állapotban, vagy egyszerűen csak kifáradt a vajúdásban.
Fontos, hogy ne egy darab húsnak tekintsék a nőt, aki épp kitol magából egy másik húsdarabot, hanem végig vegyék tekintetbe azt, hogy itt egy csoda, egy szentség történik épp. Még véletlenül se kerüljön sor úgynevezett “férjöltésre”, amikor szűkebbre szabják odalent a bejáratot. Ez sokszor a házasélet teljes kudarcát vonja maga után, itt az ideje, hogy ez teljesen kikopjon a gyakorlatból. Fontos az is, hogy legyen meg az aranyóra a családnak, akkor is, ha császármetszésre került sor - az esetek nagy többségében ennek semmiféle orvosi akadálya nincs. A kisbaba lehessen 24 órában az édesanyjával és legyen alap az, hogy ha akár csak rövid időre is elszakítják őket egymástól, az önmagában is egy beavatkozás, amihez engedélyre és teljes felvilágosításra van szükség.
Ferenc legkisebb fia 40 éves. Fogantatásakor éltek utoljára házaséletet a feleségével. Akkoriban még nem ismerték a "férjöltés" szót, de ma már tudja, hogy ez volt az oka a nő szülés utáni szexuális kudarcának és fájdalmainak. Nem váltak el, tisztességben leéltek egy életet, de nagyon súlyosan sérült a kapcsolatuk.
Ha nem egészséges a magzat, ha a szülő idős, túlsúlyos, fogyatékos vagy beteg, akkor is tekintsék őt teljes értékű embernek és ne tereljék az abortusz felé, hanem legyen megfelelő információja a döntéshez, hacsak lehetséges, legyen ideje dönteni és kapja meg azt a tiszteletet, ami minden embernek, sőt, minden élőlénynek kijár. Bármi komplikáció merülne fel, akkor legyen, aki tájékoztatja az édesapát, a családot. Koraszülés vagy egészségügyi probléma esetén vegyék figyelembe, hogy ezeknek a kisabáknak talán még fontosabb a bőrkontaktus és az anyatej. Ha viszont nincs elegendő anyatej, akkor ne kelljen megalázóan könyörögni a csecsemős nővéreknek néhány korty tápszerért, akkor sem, ha egyébként a baba egészséges és normális súlyú, ha az anyuka úgy érzi, szükséges a pótlás.
Ha súlyos a baj és halva születik a magzat, akkor legyen külön szoba a gyászoló szülőnek, ne tegyék egy szobába abortuszosokkal vagy frissen szültekkel. Lehessen döntenie, hogy megnézi-e és szeretné-e eltemettetni a halott kisbabáját és a családtagoknak, apának, testvéreknek is legyen lehetősége méltósággal elbúcsúzni.
Kata kisbabája a 24. hetes ultrahang során nem mutatott szívhangot. Ilyenkor már az a bevett eljárás, hogy megindítják a szülést. Három abortuszos közé tették be és ott, a kórteremben szülesztették meg, majd papírba csomagolva vitték el a kis testet. A férje sem foghatta a kezét közben - borzasztóan egyedül volt és megalázónak érezte, hogy közönség előtt történik az esemény.
Bizony, elég egy negatív élmény ahhoz, hogy valaki, aki eredetileg több gyermeket tervezett, átgondolja a terveit és megálljon egynél, még akkor is, ha végül egy egészséges csecsemővel távozik a kórházból, ha a méltóságát és az önbecsülését elvették tőle. A hálapénz eltörlése és az orvosok béremelése szükséges lépés volt, de az, hogy egy alkalom után bilincsbe verve viszik el a hálapénzt elfogadó orvost, minimum túlzás. Első körben figyelmeztetés, másodszor mondjuk fizetésmegvonás, majd harmadszor büntetőeljárás - ez egy lényegesen normálisabb megoldás lenne. Az viszont, hogy ellehetetlenítették a szabad orvosválasztást és a fogadott orvos biztonságát a nőktől, úgy történt, hogy előtte a szakmai szervezetekkel nem egyeztettek. Tehát a helyzet most még távolabb áll attól, ami a cél lenne: olyan környezetet teremteni a kórházakban, mintha egy otthonszülés valósulna meg, biztonságos és kényelmes környezetben, csak a szükséges és elfogadott beavatkozásokkal, végig szem előtt tartva a méltóságot. És ennek a pénzkérdés csak egy nagyon kicsi része.