Milyenek voltak a „budai srácok”?
Eörsi László az elmúlt évtizedekben megjelent tanulmánykötet-sorozata 1956 történéseinek főbb helyszínei szerint mutatja be a forradalmi eseményeket. A „budai srácok” 1956 című kötetben a Duna fővárosi részének jobb partján zajló események kerülnek górcső alá, utcáról, utcára bemutatva a küzdelmeket, miközben a szerző a szereplők életrajzait, valamint a megtorlás éveinek peradatait is közzé teszi.
A kötet szerzője 1956 egyik neves magyar kutatója, aki már csaknem harminc életútinterjút csinált egykori forradalmárokkal és több 1956-os témájú dokumentumfilm történész szakértője is volt, valamint az 1956-os forradalom témájában számtalan kötetet publikált. Hogy miért érdekes és miért egészen más a budai front bemutatása a pesti forradalom eseményeivel szemben?
A kötetben bemutatott hat budai kerület 1956-os története egymástól sokban eltér, hiszen a budai felkelőcsoportok, nemzetőrségek egymástól szinte teljesen függetlenül működtek. A szerző szerint azonban mégiscsak összekötötte ezeket a felkelőcsoportokat egyfajta budai tudat, jóllehet Budán nem volt olyan erősségű fegyveres ellenállás a szovjet csapatokkal szemben, mint Pesten. Ezt az áldozatok aránya is alátámasztja, hiszen Pesten 15-szöröse volt az elesettek száma. Ennek oka többek között az is volt, hogy a munkásság jelenléte kisebb volt a pesti oldaléhoz mérten, és a felkelőcsoportok főleg munkások, ipari tanulók köréből álltak, valamint a budai oldalon olyan magas lakóházakkal beépített, jól védhető városnegyedek sem jöttek létre. A Corvin közzel - ahogy azt Eörsi tanulmánykötetében olvashatjuk - a Széna tér vagy a Körtér sem vethető össze.
A budai ellenállás legjelentősebb körzete a Széna téri volt, itt volt az ország második legnépesebb felkelőcsoportja. A kezdetben 100 fős csoport irányítását a legendás Szabó János gépkocsivezető október 26-27-én vette át - írja Eörsi.
A parancsnoksághoz tartozott egy műszerész és egy jugoszláv állampolgárságú villanyszerelő is. Stratégiailag is a legfontosabb csomópont volt a Széna tér. Az itteni felkelők legfőbb tevékenysége az ÁVH-sok és a pártfunkcionáriusok felkutatása volt, akik közül több mint száz foglyot ejtettek.
A forradalom leverése után a Széna téri felkelők közül többen elhagyták az országot, de tizennégy résztvevőt kivégeztek, mások börtönbüntetést kaptak. Október végén Budafokon is megalakult a helyi nemzeti bizottság és több budai kerületben is alakultak nemzetőrségi csoportok. Napokig tartó ellenállás a Budai Várban, az óbudai Schmidt-kastélyban, a Kamaraerdőnél, a Balatoni útnál alakult ki, egy-egy napig tartó fegyveres konfliktus a Déli pályaudvarnál és a Móricz Zsigmond körtérnél voltak.
A kötetben részletes bemutatásra kerül Budavár forradalmi szerepvállalása, a Budafoki Forradalmi Katonai Bizottmány története megalakulásától kezdődően a csoport szétoszlásáig, a Pesthidegkúti felkelők, valamint az Alkotás utcai és a Szabadság-hegyi, budafoki és nagytétényi nemzetőrség tevékenysége, továbbá a fegyveres ellenállás a Schmidt-kastélyban és a XI. kerületben. A minden részletre kitérő, a felkelők és nemzetőrök 150 életrajzát tartalmazó könyv kádárista büntetőeljárások periratain, valamint kihallgatási, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek és önvallomások feldolgozásán alapszik.