„Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni” - 143 éve született Krúdy Gyula

Olyan korszakban éltünk, amikor a „Szerelem művésze” meghatározás talán még annál is magasabb rangot jelentett, mint a királyi tanácsosság vagy efféle békebeli rang, amelyért törték magukat az úriemberek.” – ragadta meg a századforduló életérzését Krúdy Gyula a Szindbád megtérése című művében. A nagy író születésének évfordulóján felidézzük a színek, hangulatok, illatok és érzések áradatának irodalommá formált világát, vagyis a Krúdy-próza sajátos szépségeit.

A szerelem és a kávéházak, pazar éttermek, kaszinók és kis kocsmák varázsától nem tudott és nem akart megválni a bohém író és lírai lelkülettel megáldott figurái. Krúdy a Rezeda Kázmér szép élete című regényében fogalmazta meg ezt a különös életfelfogást, miszerint „ha az ember szakít megszokott életmódjával, a halál karjába dől. Az éjjeliőrök is nappal halnak meg.” S erről a szép, szomorú életről miért tud mást, többet és mélyebbet Szindbádnál Vak Béla, Vak Bélánál Rezeda Kázmér? Talán az idő, amivel Krúdy oly csodálatos egyezséget kötött, hiszen az alig valamivel több mint fél évszázadnyi élet elég volt arra, hogy halhatatlanná tegye mindazt a megidézett világot, életérzést és filozófiát, amelyet a múló évek minél szebben halkuló prózává tettek. 

Krúdyt azonban nem csak a bölcs előrelátás jellemezte, a pillanat gyönyörűségeinek megtapasztalása, a nők szokásainak és az étkezések rituáléinak szemet gyönyörködtető leírásai éppúgy megbabonázzák és bűvkörükbe vonják az olvasót, mint az író teremtett hőseit. Az álmos cselédlányt, az unalmas vasárnap délután merengő és elvágyódó feleséget, a bort s szerelmet nem megvető színésznőt Szindbád egyként a teremtés csodáiként fogja fel, hiszen ahogy egy  helyütt bevallja a folyton szerelmes gavallér, „ az embernek sohasem lehet elég nőismerőse. ”.

„Kár, hogy már kimentek a divatból azok a nagy ruhásszekrények, amelyekből az ebéd utáni alvás közben… mindig előlépett valamely hölgy. Néha csak a szobalány, máskor a ház úrnője…Sajnos a nők már nem bújnak el ruhásszekrényekbe, ha a férfit álmában meglepni óhajtják

– olvashatjuk a Szindbád megtérésében. Aztán a búskomor ködlovag az utazások, illatok, ölelések, emlékek ködös áradatában megjegyzi, hogy: „Úgy gondolom, hogy meg kell szökni magam elől. Nem szabad találkozni magammal, mert ebből igen nagy baj származnék.” 

A sok vándorlás, várakozás, vagy éppen éjszakai szöktetések izgalma megannyi alkalmat teremt a jobbnál jobb ízek megismerésére. Krúdy így nem véletlen lát hozzá a jó étvágy titkainak megfejtéséhez. Milyenek is a „magyar hasak”? A bölcs író az udvarlás és az étkezés mértékének is határt szab. 

Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körüli való forgolódás, míg a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a tölgyfák és csontrendszer és a test alkata inkább üldögéléshez idomul…Has nélkül akár világra se jött volna a közéleti magyar. Szép kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege papnak, agárhátú fiskálisnak? Csak a soványokat akasztották fel…

Krúdynak és az őt körülölelő művészvilágnak megvolt az a nagyszerű tudománya, hogy az év összes estéjét be tudták osztani a pesti és budai kocsmák igazságos látogatása szerint. S ha már a cikk címében Krúdy egyik tabáni hősnőjét, Szépvadásznét, a  legkülönösebb tabáni asszonyt idéztük, akkor ne felejtsünk el említést tenni az író kedvelt  éjszakai tabáni állomásáról sem,  Krausz Poldi kocsmájáról. Mert ha az ember Krúdyt olvas, márpedig különösen ősszel miért is ne tenné ezt, akkor meg-és felelevenedik a korabeli pesti és budai éjszakák és nappalok világa. Márai Sándor a következőképpen fogalmazta meg, hogy mit is jelentett Krúdy Gyula a magyar irodalomban:

„..Azt szokták mondani róla, hogy „álmodozó” író volt. Igen, de ebben az álomban nehéz, valóságos testi íze van, szaga, formája volt az álom képeinek, sonkacsülkök lógtak benne, ételek gőzölgő párája csap fel belőle, testek alkata és szaga árad belőle. Átkozottul testies álom komoly költészete: jóllakol közben, amíg szenderegsz vele.” 

A magyar prózairodalom egyik legnagyobb mesterének művészete ma sem vesztett varázserejéből.