A legnagyobb nyomorból a világhírnévig - Cziffra György élete tele volt megpróbáltatásokkal
Ebben az évben ünnepeljük a Magyar Örökség- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Cziffra György születésének századik évfordulóját. A világszerte egyik legismertebb magyar előadóművész életútja tele volt megpróbáltatásokkal, sokszor áthidalhatatlannak tűnő anyagi korlátokkal, mégis a mélyszegénységben eltöltött gyerekkor nem vette el az erejét, kitartását és hitét abban, hogy egyszer világhírű művésszé váljon. A csoda valósággá vált: az ötévesen cirkuszi mutatványként zongorajátékával tömegeket lenyűgöző kisgyerek megmutatta a világnak, hogy igenis képes a tálentum utat törni magának, még akkor is, ha sokan azt nem szeretnék.
Ágyúk és virágok című önéletrajzi visszaemlékezésében Cziffra György a húszas évek Budapestjének egy olyan sötét bugyrába vezeti be az olvasót, amely nem tartozott a Horthy-korszak büszkeségei közé. A művész családja Franciaországból menekült Magyarországra: Cziffra György édesapja kávéházi muzsikusként tevékenykedett külföldön, de mivel Magyarország az első világháborúban hadban állt Franciaországgal, így állásától és vagyonától megfosztották, internálótáborba csukták, majd kiutasították. Édesanyja és testvérei hazatérésük után pedig nincstelenként egy angyalföldi nyomortelepen küzdöttek nap mint nap az életben maradásért.
Élelem, meleg ruhák, fűtés, és víz hiányában Cziffra György visszaemlékezésében arról írt, hogy sokszor már délután négykor lefektette őt és testvéreit édesanyja, csakhogy a világítással és vacsorázással ne kelljen bajlódniuk. A rengeteget betegeskedő, nagyon gyenge fizikumú művészpalánta sok időt töltött szegényes szobájában, ahol már négyéves korától kezdődően minden számára elérhető könyvet elolvasott.
Az ötévesen nővére zongoráján gyakorló Cziffra tehetsége már korán kitűnt: egy vándorcirkusz csodagyerek fellépőjeként nagy sikert aratott. Az igazi áttörést azonban nyolcéves korában a zeneakadémiai felvétel jelentette, de még ez sem biztosított egyenes utat ahhoz, hogy megbecsült és elismert zongoraművész lehessen. Tizenhárom éves korában már számos koncertet adott, azonban mindezen közben, csakhogy családját eltartsa éjszakai lokálokban is zenélt.
A művész 1950-ben feleségével és kisfiával megpróbált disszidálni, de elkapták és kényszermunkatáborba csukták. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kezeit tönkre tegyék és megismertessék vele a proletárok kétkezi munkáját egy kőfaragó üzemben és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésén dolgoztatták.
Cziffra György elé életében számtalan akadályt gördített a sors, mégsem adta fel: szabadulását követően újra bárokban és lokálokban kereste meg kenyerét, majd nem sokkal ezután eljutott az igazi koncertpódiumig Ferenczy György, a Zeneakadémia zongoraprofesszorának támogatásával.
Az 1956 után családjával külföldre menekülő művészre Nyugat-Európában igazi fényes karrier várt. Miután megkapta a francia állampolgárságot Senlisben telepedett le, ahol egy romos kápolnából valóságos zene-és képzőművészeti zarándokhelyet hozott létre, ahol nagysikerű koncertek sorát adta. Cziffra György az anyagi biztonsággal együtt járó siker mellett azonban nem felejtett el tenni a felnövekvő tehetségek támogatásáért sem és művészeti alapítványt hozott létre. Az előadóművész hetvenkét éves korában, szívroham következtében hunyt el.