A kormány még mindig fényévekkel le van maradva a “labortól”
Ausztriára Orbán úgy utalt, mint a „laborunkra” – az osztrákok pedig most komoly járványügyi intézkedéseket vezetnek be. Ugyanakkor arról kevés szó esik, hogy milyen támogatásokat kapnak az ott élők, pedig ebben is lehetnének ők a „labor”. Néhány ott élő olvasónk megosztotta velünk a tapasztalatát és elmesélte az ottani helyzetet.
Ausztriát a jövő héttől 10 napra teljesen bezárják, ami újabb 10 nappal meghosszabbítható lesz, újra bevezetik a kijárási korlátozást, továbbá a védőoltást is kötelezővé tehetik februártól. A kijárási korlátozás mindezidáig csak az oltatlanokra vonatkozott, akik csak dolgozni járhattak, illetve élelmiszert és gyógyszert vásárolni. A ruházati boltokban például betérésnél ellenőrizték a védettségi igazolást, oltási könyvet, a kávézókban az asztalnál kitett QR-kód olvasóval lehetett a digitális vagy papíralapú oltási igazolást beolvasni. Nemcsak a vendéget, de a boltot is megbüntetik, ha oltatlant enged be, így az ellenőrzés minden esetben megtörténik. Jövő héttől viszont szigorítanak.
A beoltottak aránya kb. 65-67%, ami nem elegendő: egyes tartományokban az egészségügy annyira túlterhelt, hogy a nem sürgős műtéteket el kell halasztani – pedig ott egy jól működő egészségügy van, nem úgy, mint nálunk. Olyan lépésre volt tehát szükség, ami a kontaktok számát radikálisan lecsökkenti, ezért az oltatlanok magas aránya miatt az oltottak sem ússzák meg a karantént. Oltásellenes hangok vannak, kisebb mértékben, mint nálunk, de a jelenség nem ismer országhatárokat. Az oltásellenes álhírek jó részét a közösségi médiában egyébként Robert F. Kennedyre vezetik vissza, messze nem magyar sajátosság tehát. Kisebb tüntetések vannak a korlátozások ellen, de ezeknek nagyobb a füstje, mint a lángja, általában hamar elhalnak. A Covid-tesztek korlátlan számban ingyenesek, míg nálunk a gyógyszertári gyorsteszt sincs meg 5000 Ft alatt, a PCR meg majdnem 20 ezer forint alkalmanként. A maszkviselés kötelező, FFP2-es maszkot viselnek, többnyire szabályosan és fegyelmezetten – persze vannak renitensek, de nem sokan.
Viszont az, hogy milyen feltételekkel maradnak otthon az emberek, már nagyon nem mindegy. Ausztriában nem kopik fel az álla annak, aki átmenetileg nem tud dolgozni, vagy ha ideiglenesen be kell zárni az érintett szektort. Az állam óriási erővel és temérdek pénzzel támogatja a munkaerőpiacot (van ott, ahol el nem lopják, ugye). A kurzaibeit fogalma, ami főként a vendéglátásban dolgozókat érinti, azt takarja, hogy a munkavállaló heti 4-5 órát dolgozik, amiért a munkaadó kifizeti a fizetése 10%-át. A többi, otthon töltött időre az állam hozzátesz ehhez még 80%-ot, így a fizetés 90%-a befolyik jövedelemként. És persze nem a magyar bérszínvonalról beszélünk. Amennyiben valaki munka nélkül maradna, abban az esetben is a normál fizetésének megfelelő összeget kapja az államtól – nálunk meg kb. 100 ezer forintot 3 hónapig, aztán már csak a 22.800 Ft van. Mondanánk, hogy nevetséges, de valójában ez végtelenül szomorú.
Aki Covid miatt táppénzre kényszerül, az 100%-os táppénzt kap, ami így nem jelent jövedelemkiesést. Ez vonatkozik azokra is, akik kontaktszemélyként karanténba kerülnek. Itthon viszont tudunk olyan esetről, amikor az anyuka tünetes beteg lett a két Szputnyik ellenére (ezért is probléma, hogy nem ismerjük a vakcinahatékonysági mutatókat típusonként) és a hatéves kisfia szintén elkapta (aki koránál fogva még nem is oltható). Az anyuka táppénzre kellett, hogy menjen, ami csupán 60%-os jövedelmet jelent. A Pfizerrel oltott apuka negatív teszttel otthon maradt volna a gyermekkel táppénzen, de az orvos közölte, hogy mivel anyuka saját jogon otthon van, az apuka már nem lehet otthon, hogy segítsen a családnak. Azt, hogy hogy látná el a lázas anyuka a lázas gyermeket, a „családbarát” Orbán-kormánynak oly mindegy.
Az iskolakezdést sem egyformán segíti a két ország. Magyarországon pár nappal előbb utalták a megalázóan alacsony, 13.300 forint családi pótlékot, majd több mint egy hónapig nyelték az éhkoppot a nehezebb sorsú családok a több tízezres költség miatt. Ausztriában 360 eurós (kb. 130.000 forint) támogatást kaptak gyerekenként a családok – hangsúlyozzuk, hogy ez nem a családi pótlék, hanem azon felül, automatikusan járt a gyermeket nevelőknek.
A vállalkozások itthon csak mutatóba kaptak valamit, egyes szektoroknak minimális adókedvezmény járt, nevetséges összegű bértámogatás, nagyon rövid ideig. Ezen kívül leginkább úgy kívánta a kormány megoldani a problémát, hogy vegyenek fel a vállalkozások kedvező hitelt és mindent megoldódik, ha 10 évre eladósodnak. Ezzel szemben Ausztria több olyan támogatást nyújt a vállalkozások részére, ami a megélhetést biztosítja: nemcsak az éhenhalás elkerüléséhez, hanem egy jó színvonalú élethez elegendően. Ezek egy része automatikusan jár, más részük külön igényelhető, így egy kisvállalkozó havi 1300-1600 eurót (kb. félmillió forintot) megkaphat, ha le kell állnia a lezárások miatt, plusz az alkalmazottak fizetésének a 80%-át ezen felül. Van, amikor pedig úgy érkezik a több százezer forintnak megfelelő eurónyi támogatás, hogy nem is számítanak rá, csak a könyvelő jelzi – gondoljuk el, itt hogy haknizna egy ilyennel Orbán, egy országhatárral arrébb meg csak csendben adják, mindenféle kérkedés nélkül.
Érthető, hogy ilyen mértékű állami támogatás mellett az emberek nagy többsége még akkor is könnyebben viseli a lezárásokat, ha egyébként oltottként mindent megtett a védekezés érdekében. Nálunk egy újabb lezárás értelemszerűen egzisztenciális krízist okozna, ezért Orbán csak plakátokkal küzd a vírus ellen. A fertőzöttek száma azonban napi 10 ezer fölött van és az elvégzett tesztek 30%-a pozitív. A maszkviselés elrendelése kevés lesz, nincs elég beoltott. Egy újabb lezárást nagyobb állami támogatás nélkül az ország nem visel el, viszont az államkassza üres – vagy mondjuk inkább, hogy lyukas. Nem lehet ilyen körülmények között azt játszani, hogy minden rendben van és megállítottuk a vírust.