A hatalomvesztéstől rettegő Orbán minden idők leggusztustalanabb kampányát rúgta be

Nem újdonság, hogy a Fidesz teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, és az is egy ideje tényként kezelendő, hogy minden idők leggusztustalanabb kampányába fogtak. Mostanra azonban az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormánypárti politikusoknak teljesen az agyukra húzódott a hatalomvesztés esélyéből fakadó rettegés.

A fideszes (és KDNP-s, hiszen a Semjén vezette pártnak is sajátosan szervilis karaktere van a magyar politikai palettán) politikusok az utóbbi időben olyan különösen kiválóan tükrözik pártjuk fennen hirdetett keresztény, konzervatív, polgári, demokratikus emberközpontúságát, hogy az ’50-es évek óta nem látott módszerekkel taszították történelmi mélypontra a választási kampányt, a közéleti párbeszédek színvonalát és a politikusi attitűd megítélését.

Most, hogy nagy valószínűséggel felmerült számukra a 2022-es vereség lehetősége, még inkább megtankolták az ocsmánysággenerátort, a hazugságokat okádó propagandamanufaktúra gépeinek gyártási sebességét pedig feltekerték a maxig. Így gördült ki a napokban a szalagról több olyan Jakab Pétert gyalázó bulvárhazugság, amikhez talán maga Kim Dzsongun is személyesen gratulál majd Orbán Viktornak.

Bár a dolog elég durván kontraproduktív-gyanús, a jóérzésű embernek mégis vet egy hatalmas bukfencet a gyomra attól, hogy tulajdonképpen gátlástalan, hatalomtól elmeháborodottá silányuló politikusok immár tényleg, de tényleg mindent megengednek maguknak. Hazugsággal manipulálnak. Ha kiderül, hogy hazudtak, hazugsággal támadnak. Ha kiderül, hogy hazugsággal támadtak, akkor újabb hazugsággal támadnak, és még a képünkbe is röhögnek.

A maroknyi ellenzéki sajtóorgánum jelenti az egyetlen minimális kontrollt rájuk nézve, hiszen kicsi reményünk lehet abban, hogy azok legalább egy minimális ellenállást váltanak ki a közpénzből finanszírozott agymosással szemben. Már csak azért is, mert a Fidesz ámokfutása arra utal, hogy az elméjük felett átvette az irányítást a hatalomvesztés lehetőségéből fakadó rettegés, illetve a totális háború kihirdetése mindent vagy semmit alapon, ahol egyetlen eszköz sem lehet tabu. A kormányerők csicskaüzemmódban ájtatos meggyőződéssel várják a vezér tűzparancsát, s közben észre sem vették, hogy minden józan ítélőképességüket eladták a lélek feketepiacán. Ráadásul nagyon olcsón.

A Fidesz Orbánnal az élen tulajdonképpen úgy viselkedik, mint Hitler bukásának utolsó napjaiban. Mikor a Führer az ostromgyűrűbe fogott és a Vörös Hadsereg nehéztüzérsége által fenyegetett berlini kancellária bunkerében még arról elmélkedett, hogy délnyugatról a városba érkezik Wenck tizenkettedik hadserege, és egyesülve a kilencedik hadsereggel, megsemmisítő csapást mér majd az ellenségre. A fanatizált tizenéves Hitlerjugend-csapatokat még kiküldte a romos utcákra, hogy dezertőrökre és árulókra vadásszanak. Ja, s Hitlernek amúgy az volt a meggyőződése, hogy ha élve elfognák, Sztálin ketrecbe zárva mutogatná a moszkvai állatkertben, ha pedig a holtteste kerülne az oroszok kezébe, kitömve állítanák ki egy panoptikumban.

Hazánk „vezére” és annak kormánya is érzi, hogy közel lehet a vég, éppen ezért bárkit és bármit beáldoznak a győzelem érdekében. A Fidesz-szvazók gondolkodását legyártók nem tisztelve sem Istent, sem annak egyetlen teremtményét, cinikus mosollyal taposnak el mindent, ami a hataloméhségük, pillanatnyi érdekük, vágyuk útjába kerül.

A félelmük azonban egy dolgot üzen: 2022-ben nem csak a magyarországi demokrácia történetének legaljasabb kampánya érhet véget, hanem a magyar népet régóta fullasztó gonoszság és gyűlölet is.