Kéri László: Orbán Viktor az aktuális kampánya érdekében valamennyiünk jövőjét beáldozza
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi: Mi lenne az elmúlt hét legáltalánosabb tanulsága?
Kéri László: Az, hogy a hazai közéletet végképp áthatotta és maga alá gyűrte az a fajta harci szellem, aminek élesztgetésében, feltüzelésében és folyamatos kiterjesztésében a Fidesz mindig is élen járt. Most már annyi helyszínen folyik ez a harciaskodás, hogy nagyon nehéz megkülönböztetni a valóságos konfliktusokat a mesterségesen fellobbantott tűzijátékoktól. Ezen a héten bőséggel találhattunk példát mind a két végletre.
ZSPB.: Akkor kezdjük a valóságos frontokkal!
K.L.: Bármilyen unalmas, de még mindig a vírus és a járvány elleni küzdelmet kell a hazai közélet legfontosabb kérdésének tartanunk. Ezen a héten minderre több okunk is lehetett.
Először is, a november végi adatok minden korábbi rémálmunkat felülmúlóan, az elmúlt másfél év legriasztóbb adataival szolgálnak szinte minden fontos metszetben, mind a halálozást, mind pedig az újonnan megfertőzötteket tekintve.
Másodszor azért is válhatott a járvány központi kérdéssé, mert a héten elindított - regisztráció nélküli - oltási hullám nagyon is kézzelfogható sikerekkel járt, olyannyira, hogy Orbán Viktor szokásos pénteki monológjában be is jelentette az akció folytatását. (Igaz, e siker árnyékában már senki nem kérdez vissza, hogy miért is kellett erre hónapokat várni, amikor szakmai fórumokon ezt már legalább negyedévvel ezelőtt elkezdték sürgetni.) Harmadszor pedig a szomszédjaink egyre keményebb intézkedésekkel kezdenek védekezni. Az elmúlt hét legnagyobb - és leginkább tragikusnak ígérkező – újdonsága a legújabb, egyelőre dél-afrikainak elnevezett mutáns terjedése volt, amire példátlanul gyors nemzetközi pánikreakció volt a válasz. Ha ezeket a vonásokat egységes folyamatként értelmezzük, akkor arra is fel kell készülnünk, hogy a heti krónikáinkat még jó ideig azzal fogjuk kezdeni: mi történt járványügyben az elmúlt héten.
ZSPB.: Mik voltak az egyéb frontok?
K.L.: A kormányzati agytröszt lassan második hete próbálkozik Karácsony Gergő nyakába varrni a városháza eladásának nemlétező ügyét és úgy tenni, mintha már el is kótyavetyélte volna. Olyan erővel sugallja mindezt a kormánymédia, hogy a kevésbé tájékozott ember már nem képes kihámozni: mi az, ami megtörtént és mi az, ami nem. Mindeközben azért történnek minden áldott héten valóságos és nagyon is megfogható vagyon-átjátszások, erről viszont legfeljebb a „futottak még hírek” között értesülhetünk. Ezen a héten például megint az egyik közeli csókos juthatott tekintélyes méretű ingatlanvagyonhoz:
Jellinek Dániel korábban sem jelentéktelen - százmilliárdos - vagyoni háttere újabb, bizonyára nagyon megérdemelt tétellel gyarapodhatott. Érdekes feladvány lenne tenni egy próbát: hányan hallottak és hányféle médiaközlés jelenhetett meg az elmúlt héten az ingatlanügyről, és hányan értesülhettek arról az átadásról, amelynek keretében egy Andrássy úti székház, Várnegyed-béli villa és Balaton-parti szálloda is gazdát cserélhetett.
ZSPB.: Ez megint kézzelfogható példája lehet a lényeges és lényegtelen dolgok iparszerű összekeverésének.
K.L.: És van még további példám is. Az a borzalmas, hogy nagyságrendekkel nagyobb tétekről árulkodó szélhámoskodásnak is akaratlan tanúi lehettünk.
Esettanulmányként kellene feldolgoznunk azt, amit Orbán Viktor és kormánya az elmúlt két hét során az európai unióval művelt. A lényege: megérkezett az a dokumentum, aminek létéről már legalább egy éve lehetett fogalma a kormánynak: a hazánk ellen megindított kötelezettszegési eljárásról.
Először is ezt a magyar kormánytagok - élükön Orbánnal - azonnal megpróbálták úgy átértelmezni, mintha a velünk szembeni akadékoskodás jelentéktelen részletkérdéséről lenne szó. Majd a héten Orbán megpróbálkozott egy átlátszó, halasztásra játszó manőverrel. Erre a levelére viszont nagy gyorsasággal kapott egy nagyon is világos, visszautasító levelet. Kicsiben minden benne van ebben a heti konfliktusban is. Ez is egy tartós frontvonal, ezen a küzdőtéren is világos és -hosszabb távra tekintve óriási tétekre menő - csata zajlik. Az elfogulatlan megfigyelő számára több mint világos az is: hogyan áldozza fel mindezt Magyarország jelenlegi kormánya aktuális kampányának érdekében. Mondjuk így: valamennyiünk jövőjét a maguk privát hatalmi igényeik oltárán. Ugyanezen tragikus stratégiának egyébiránt a héten tanúi lehettünk két, egymástól talán távoli, ám ugyanazon gyökérzetről fakadó vadhajtásának is. Az egyiket a szokásos Szijjártó-sulyokvetésnek gondolhatnánk. A Financial Timesnak adott interjújában megelőlegezte azt, hogy az Egyesült Államok be fog avatkozni a jövő évi hazai választásokba. Elképzeltem, ahogyan az Ovális Irodában a körmüket rágva tanakodnak az USA vezetői azon, hogyan is buktathatnák meg Orbán Viktort. A másik még kevésbé vicces eset, hogy kiszivárgott Kövér László intenciója arról, kik is lennének a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat képviselői ma Magyarországon. Egyfelől az egy magánjellegű pszichiátriai probléma, ha valaki megállás nélkül a rögeszméinek és a rögeszméiben él. Az azonban már komoly nemzetbiztonsági gond, ha mindezt az ország legfontosabb közjogi intézményének tetején ülve teheti. Ennyi erővel önmagát is a nemzetbiztonsági szervek kitüntetett figyelmébe ajánlhatta volna. Miként, lassanként az egész rendszerét.