Nagyon súlyos következményei lehetnek a gyermekkorban elszenvedett traumáknak – Mit tesz ellene az állam?

Bruce D. Perry neves amerikai gyermekpszichiáter súlyosan traumatizált gyerekekkel foglalkozik. Magyarul is megjelent könyve, A ketrecbe zárt fiú megtörtént eseteken keresztül mutatja be, hogy milyen módokon traumatizálódhat egy kisgyermek, milyen hatása van a gyermekkorban elszenvedett traumáknak, és bár sok esetben ezek valóban helyrehozhatatlan károkkal járnak, arról is szól a könyv, hogy hogyan tudjuk ezeket a gyerekeket segíteni abban, hogy legalább mérsékeljük ezeket a károkat.

A hároméves Sandy édesanyját megerőszakolták, majd megölték. A kislány torkát is átvágták, majd magára hagyták, hiszen azt hitték, meghalt. De nem halt meg. Ezután órákig bolyongott az üres lakásban halott anyja mellett, majd nevelőszülőtől neveszülőig dobálták, miközben a gyilkosok vérdíjat tűztek ki a fejére, az állam pedig azt kívánta tőle, hogy alig egy évvel később tanúskodjon az ügyben. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy a kislánynak segítség kell, így került Perryhez, akinek segítségével a kislány ma már felnőtt és segítő tevékenységet végez.

Leon, a fiatal fiú hidegvérrel megölt két tinédzser lányt, majd később sem mutatott semmiféle megbánást. Perry doktor az esetét részletesen kivizsgálva megállapította, hogy a fiú gyermekkorában súlyos traumát szenvedett el. Az anyja szinte mindennap magára hagyta, testi és lelki szükségleteit nem elégítette ki, ez vezetett oda, hogy nem egészen 20 évvel később a fiú gyilkolt, de fel sem fogta, hogy tettével milyen fájdalmat okozott másoknak.

A davidiánus szekta egyike azon vallási közösségeknek, ahol a vallási vezetőt fanatikusan követték a hívek, aki megfélemlítette őket, ugyanakkor volt egyfajta apokalipszistől való félelmük is. A szektán a hatóságok rajtaütöttek, többen meghaltak, az épület kigyulladt. Innen mentettek ki egy csapatnyi gyereket, akiknek szülei és társai meghaltak, tudásuk a szabad világról nem volt, egész életüket a szektában élték le. Perry és csapata azon dolgozott, hogy ezeket a gyerekeket integrálhassák a társadalomba.

Ezen kívül még kilenc különböző történeten keresztül meséli el a gyermekpszichiáter, hogy milyen következményei lehetnek a gyermekkorban elszenvedett traumáknak. Attól is függnek a következmények, hogy mely életkorban történt az esemény. Ha kisgyermekkorban történik valakivel szexuális jellegű trauma, amikor még nem tudott beszélni, súlyos szorongás, a társas kapcsolatok kerülése, az intim helyzetek elutasítása lehet a következmény, míg ha később, úgy kifejezetten a molesztálásra emlékeztető helyzetek és személyek fognak benne szorongást kiváltani, illetve ekkor kapcsolódik ehhez szégyen és bűntudat is.

A traumát elszenvedett gyermek agya nem megfelelően fejlődik. Ha a terror tartósan jelen van egy kisgyermek életében, vagy ha súlyos trauma éri, az agyban krónikus változások zajlanak le. Az ilyen ember később is impulzívabb, figyelmetlenebb, agresszívebb lehet – az író úgy magyarázza ezt, hogy az agy kisgyermekkorban belülről kifelé fejlődik és a trauma ezt a fejlődést megakasztja, eltéríti. Ennek különböző megjelenési formái és mértékei lehetnek, de a végeredmény ugyanaz: egy nehézségekkel küzdő ember, aki önmagának, a családnak, az ellátórendszernek, a társadalomnak terhes, nehézségeket okoz. Nemcsak a háborús veteránok szenvednek poszttraumás stressz szindrómában (PTSD).

Miért lenne fontos, hogy Magyarországon nagyobb figyelmet fordítsunk erre a könyvre? Nos, nincsenek – nem is lehetnek – pontos statisztikák, de hogy Magyarországon millió és millió traumatizált gyermekből lett felnőtt él, az teljesen bizonyos. A világháborúkat átélt időseink. A padlássöprések, a kitelepítések, a konstans félelem, az elhurcolások, a besúgások szem- és fültanúi. A családon belüli erőszak apró áldozatai – még akkor is, ha „csak” tanúi voltak szüleik veszekedésének. Mind-mind ezekkel a terhekkel élnek, így alapítottak családot, továbbhurcolva és továbbadva a traumáikat. Inkább az a kérdés, van-e olyan ember az országban, aki ebben egyáltalán nem érintett és mentes mindenféle traumától.

Bruce D. Perry rávilágít, hogy bizonyos gyermekkori élmények, mint az élelmezési és lakhatási bizonytalanság, a szegénységgel kapcsolatos stresszhelyzetek és a faji vagy kulturális kirekesztés pontosan ugyanolyan következményekkel járnak, mint a szélsőségesen traumatikus események. Ugyanakkor Perry még egy nagyon fontos dolgot említ:

„A kutatások rendre arra az eredményre jutnak, hogy az olyan, látszólag tisztán szervi problémák, mint a szívbetegség, az elhízás és a rák nagyobb valószínűséggel alakulnak ki traumatizált gyermekkort követően.”

Ezt semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen ezen betegségek a vezető halálokok közé tartoznak és ezek szerint az, hogy ilyen sok ember szenved elhízásban, szív- és érrendszeri betegségekben és daganatos megbetegedésekben, egyenes következménye lehet a gyermekkorban elszenvedett traumáknak. De talán mondanunk sem kell, hogy az öngyilkosságban és az alkoholizmusban is az élen járunk.

Kormányzati szinten rengeteget lehetne tenni egyrészt a mai felnőttekért, akik egykor traumatizált gyerekek voltak: TB-re elérhető pszichológusokkal, a mentális betegségekre való felhívásokkal, hogy ez ne egy stigmatizált embertömeget lássunk, hanem egyéneket, akiknek segítségre van szükségük. A gyermekvédelmi ellátórendszer megerősítésével és a gyermekvédelmi szakemberek és pedagógusok javadalmazásának emelésével elérni, hogy több szakember legyen a rendszerben, az Isztambuli Egyezmény és a New York-i gyermekvédelmi egyezmény ratifikálásával, az oktatásra fordított pénz emelésével. Jelenleg erre nem látunk törekvést, de egy következő kormánynak ez nagyon fontos feladata lesz.

Bruce D. Perry nem hagy válasz nélkül azt illetően sem, hogy hogyan lehet a lelki és érzelmi károkat mérsékelni. Elcsépelten hangzik, de egyetlen módon: rengeteg szeretettel, érzelmi támogatással, bátorítással. A traumát átélt gyerekek bármely életkorban csakis így gyógyíthatók. És mivel mind azok vagyunk ebben az országban, nagyon sok szeretetre lenne szükségünk, nem gyűlölködésre és feszültségkeltésre.